Barta Krisztina: Libikóka
Beszélgetés Dobó Katával és Szervét Tiborral
Klubrádió, 2008.09.18.


Barta Krisztina műsorvezető:

- Egy tipikus szerelmi háromszögben ugye mindig van egy szerető.
Ám a Libikóka című keserédes szerelmi történetben a volt feleség puszta lénye keseríti meg a két elkeseredetten próbálkozó újrakezdő helyzetét.
New Yorkban egy magányos harmincas nő és egy frissen elvált negyvenes férfi kapaszkodik egymásba.

A darab szereplőivel Dobó Katával és Szervét Tiborral a Pinceszínházban arról beszélgettem, hogy ez bárhol és bármikor a világon mindenkivel legalább egyszer megtörténik.

Hang részlet az előadásból:

Szervét Tibor - Jerry: „- Énszerintem sajnos, te hazudsz magadnak. Mert te azt hazudod magadnak napról-napra, pasiról-pasira, munkáról-munkára, hogy ezt meg fogod te úszni. Nem fogod megúszni. Hány olyannal feküdtél le, aki csak úgy átment rajtad, mi? Hússzal? Vagy ötvennel, ötszázzal, na? Ez már nem jó móka többé. Legyen végre egy bánya-engedélyed egy férfira. Egy igazi bányaengedélyed egy igazi férfira. Még akkor is, ha meglepetés ér odalenn a mélyben.”

Barta Krisztina: - Látszólag ez egy szerelmi háromszög. Mitől több ez a történet, mitől érdemelte meg, hogy színpadra kerüljön? Hogy látják a szereplők ezt belülről?

Dobó Kata: - Szerintem a magány az, ami még a negyedik szereplő lehet talán. Nem tudom, hogy Tibor egyetért-e ezzel? Mindenképpen vannak aktualitásai, én azt gondolom, hogy nagyon sok ember van ebben a helyzetben, vagy talán azonosulni tud vele. Hiszen te is mondtad, hogy te is elérzékenyültél, valamilyen szinten rezonáltál rá. Tibor elmondta egy másik interjúban, hogy kicsit azért fel kellett nekünk ezt turbózni, maivá tenni, mert ez egy harminc-negyven éves darab, egy kicsit avittos. Ebből is látszik, hogy időtálló ez a darab olyan szempontból, hogy negyven évvel ezelőtt is ilyen problémák voltak, ma is vannak, és valószínűleg lesznek majd még.

Szervét Tibor: - Minden szerelmi háromszög megérdemli, hogy színpadra kerüljön. Ez a szerző pont ezt írta meg. Mindannyian nem egyszer, de százszor beleléptünk ugyanezekbe a csapdákba, és nem lehet elégszer segíteni az embereket abban, hogy lássák, hogy ez másokkal is megtörténik, és nem kell nekik feltétlenül jobban tönkremenni. Mindenki úgy érzi, különösen az elején, hogy ez csak vele történik, és csak vele tolt ki ilyen csúfosan a sors, hiszen ott volt már a közelében. És lám, amikor egy ilyen előadást megnéz, akkor alkalmasint arra is tud gondolni, hogy nem, mert velük is ugyanaz történt. Kicsikét katartikusan meg tudja könnyíteni a lelkét. Ami az egyik szépe ennek, amiből mi kiindultunk Verebes Pista karmesteri pálcája alatt, hogy nagyon összevaló két ember van itt, akik igazából egy pár kéne, hogy legyenek. És a fene egye meg, hogy egyik se bírja letenni a saját múltját, hogy egyik sem bír átugrani árnyékokat, mint ahogy senki nem tud. Ezért aztán, nem sikerül.

Barta Krisztina: - Igen. De női szemszögből ugye azt szokott történni, hogy a feleséget vagy a barátnőt megcsalja a férfi egy létező hús-vér figurával, ettől szerelmi háromszög, ezen nem tud egy nő túllépni. Itt pedig ugye pontosan arról van szó, hogy itt már lezáródott, vagy majdnem látszólag lezáródott egy házasság. Tehát itt nem egy hús-vér figurával, hanem egy múlttal kell egy nőnek hadakoznia.

Dobó Kata: - Ami szerintem talán még nehezebb is. Amiket a férfi elmond a feleségről, vagy ahogy a darab folyamán ki-kiderülnek dolgok az ő múltjukból, ami eleinte így van kezelve, és később kap inkább súlyt. Egyébként nekem volt ilyen a múltamban, tehát tudom, hogy egy olyan emberrel például, aki ott van, és akkor jön be a képbe, azzal inkább fel lehet venni a kesztyűt, mint egy olyan emberrel, akivel van közös tíz-tizenöt év mögöttük, ráadásul elég korán kerültek össze. Annyira jó az a monológ, amit a végén Tibor mond, hogy közösen lélegeznek, egyet gondolnak, satöbbi, satöbbi, ezzel egyszerűen nem lehet felvenni a versenyt. Illetve akkor nem lenne darab valószínű. A másik befejezése az valahogy úgy lehetne, hogy ad annyi esélyt a nőnek talán, hogy ad neki is tizenhárom évet, és akkor lehetne igazán mérlegre tenni, hogy melyik milyen.

Barta Krisztina: - Elhangzott, hogy ez a darab jóval korábban íródott, úgy értem nem 2008-ban, hanem harminc évvel ezelőtt. Típus kérdése, van kor kérdése, hogy egy férfi ennyire klasszikus, régimódi, hűséges?

Szervét Tibor: - Ez nem csak hűség. Mármint Jerry Ryan és a felesége? Nem hűség, nem, hanem hívjuk mondjuk gravitációnak. Tehát az együtt töltött időnek van egy olyan gravitatív ereje, amiből nem bírja elrúgni magát. Megpróbálja, szereti ezt a nőt, mármint Gittel Moscát – Dobó Katát, megpróbálja kinyitni a lelkét arra, hogy egy ilyen új kapcsolatba integrálva, az új New York-i életben újra kezdjen mindent, de olyan erős nehézséggel kell neki szembeszállni, amit nem tud legyőzni. Ez nemcsak érzelmi, hanem egy része a dolognak, mert ne legyünk farizeusok, ebben van egy egzisztenciális, kényelmi, megszokásbeli dolog is, de hát ez ugye nincs a színdarabban benne.

Barta Krisztina: - Na de küzd, tanul, munkát keres.

Szervét Tibor: - Igen. Ezt hívják kettős kötöttségű görög hősnek, amikor egyrészről el kell temetni a testvéremet, másrészt ezt a város, illetve Kreon törvényei tiltják… nem akarom oda tupírozni ezt a színdarabot, de tulajdonképpen minden élethelyzet ilyen. Minden élethelyzet olyan, hogy A oldalnak is meg kell felelni, a B oldalnak is meg kell felelni, és ő nem tud. És azt mondja a végén ennek az édes, helyes, rá nagyon számító lánynak, hogy ne haragudjál, tizennégy évet éltem együtt a feleségemmel, nem tud az csak egy papírtól fölbomlani. Tehát az nem úgy van, hogy puff, fogunk egy ollót, vagy döntünk egyet, mert ez ennél összetettebb érzelmi folyamat.

Barta Krisztina: - A rendező úgy fogalmazott, hogy az ön által megformált figura gyáva. Nyilván sokkal több. De hogy van ez egy nő szempontjából? Arra gondolok, hogy egy harminc éves nő szintén nem ma találkozott először férfival. Tehát valahol meg kellene tanulni kompromisszumot kötni, hogy a következő férfi vagy ebből a sebből, vagy abból a sebből vérezni fog egy kicsit. Tehát, hogy az elfogadás ugyanolyan szinten van jelen ennek a nőnek az életében?

Dobó Kata: - Azt gondolom, hogy köt kompromisszumot, miután minden kapcsolatban azt kell, de hogy lehet együtt élni a továbbiakban egy olyan emberrel, aki azt mondja neked, hogy amíg szükséged van rám, itt maradok. De hát ez nem egy kapcsolat! Hiába huszonkilenc, akkor inkább haljak meg egyedül, de a továbbiakban nem szeretném úgy leélni az életemet, hogy minden egyes reggel úgy kelek fel, hogy tudom, hogy reggeltől estig arra gondol, hogy „mikor mehetek vissza a feleségemhez”. Tehát ez nem hiszem, hogy kompromisszum. Ezt a fajta kompromisszumot… mutass egy nőt, aki egy ilyet bevállal.

Szervét Tibor: - Ott van kétezer ötszáz. Ott van, láttam, átmentek az utca másik oldalán.

Barta Krisztina: - Én is láttam ilyet, persze nem ez a tipikus, de az…

Dobó Kata: - Azt gondolom, hogy huszonkilenc évesen még nem szabad föladni a boldogságra való törekvést, vagy reményt arra, hogy esetleg, tényleg, ahogy ő mondja, mármint a karakter, hogy majd ott a sarkon a következő, majd jön valaki, akitől azt kapod, amit te vársz, amit szeretnél. Lehet, hogyha negyvenöt-ötven éves lenne a karakter, akkor azt mondanám, hogy persze, szívem, éljünk így hármasban, kvázi. De hát én nem… nem hiszem, hogy ez az a helyzet. Most egyébként Dobó Kata is beszél belőlem, tehát nem feltétlenül a karakter, én ezt így látom.

Barta Krisztina: - Mit kap a néző ettől?

Szervét Tibor: - Hát ezt kedves Krisztina magának kell megválaszolnia, maga nézte. Maga nem válaszolhatja meg? Csak úgy csippentsen a szemével. Hatott magára a történet?

Barta Krisztina: - Ez egy pozitív történet?

Dobó Kata: - Tanulságos.

Barta Krisztina: - Érdemes belemászni egy ilyen kapcsolatba, ami nagyon nehezen indul, és felmerül az emberben, hogy halálra van ítélve?

Szervét Tibor: - Nem merül fel, hogy halálra van ítélve. Mind a kettő ember úgy megy bele, hogy megpróbál kinyitni, megpróbálja azt mondani, hogy gyere babám, most te meg én. És még valamint azért hozzátennék az előzőekhez, hogy a szerző igazságos, és annál jobb darabot írt, minthogy pusztán ez a férfinak a tragikus vétsége, hogy nem bír kiszállni a feleségével kapcsolatos helyzetből. Mert azért Gittel Mosca szintén tesz azért, hogy ez a kapcsolat ne legyen hosszabb életű, mint amennyi. Mert...

Barta Krisztina: - ...védekezésből...

Szervét Tibor: - Ha látná az arcát, hogy megváltozott az eddig elfogulatlan riporteri arc. Egy harcos nő, aki azt mondja, hogy „azért feküdt le vele, mert maga nem szerette eléggé!” Ezt így megmondta szinte.

Barta Krisztina: - Mert nincs az az épelméjű férfi, akitől elfogadom, hogy felszarvazták, és kötődik ehhez a nőhöz, aki a múltját szimbolizálja.

Szervét Tibor: - Azt viszont el kellene neki fogadni, hogy Gittel Mosca, akivel éppen csak elkezdődött a történet, máris lefeküdt egy matróz külsejű, ellenszenves csávóval? Azt el kéne fogadni? Hoppá, ugye, hogy elbizonytalanodott? Ezt ne vágja ki! Ezt a kis részt ezt ne vágja ki, ezek nagyon érdekes dolgok. A lány is hibázik. A lány is hibázik. Nem tudjuk ugyanis, hogy mi lett volna, ha… és azt nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha az nem történik meg. Hiszen, ő egy elég nagyot rúgott a pacákba, aki azt mondja, hogy ne haragudj, ez most másodszor történt meg velem. Miért kell ezt nekem bevállalni, hm? Mért kell nekem ezzel együtt élni, mért kell nekem állandóan olyan nőket találni, akik lefekszenek másokkal? Utána persze sírdogálhatunk, hogy szegény lány, a pacák visszament a feleségéhez. Ő épp annyira sáros a történetben.

Barta Krisztina: - Abban egyetértünk, hogy itt két kevésbé boldog – nem akarom azt a szót használni, hogy lúzer - ember találkozik? Mert Ön azt mondta, hogy teljes újrakezdés, tisztaság, nyitottság… Én meg azt gondolom, hogy két sérült lény összekerült, igen. Tehát, hogy egymásba kapaszkodtak, inkább ezt érzem.

Dobó Kata: - Ők nagyon akarják, hogy ez működjön. Tehát lehet, hogy tudat alatt benne van a vesztesség, meg az, hogy ebből nem lesz semmi a végén, de én azt gondolom, hogy… hát különben nem lenne darab, hát persze, hogy akarják egymást, akarják ezt az egészet.

Hang részlet az előadásból:

Szervét Tibor - Jerry: „- Tudod, ha az Úristen legyárt egy ilyen ajándékot mint te, akkor azt nem egy embernek csinálja, hanem soknak, engem is csak beleértve… A pasik nem számítanak. Esküszöm neked, a pasik nem számítanak. Ők kihasználnak téged, akkor is visznek magukkal valamit, ami nekik segítség. Egyik se tudott közel férkőzni hozzád. Egyik se tudott birtokolni. Egyik se tudott bepiszkolni...”

Köszönet a Klubrádió – Páholy Szerkesztőjének a hang-anyagért.
http://klubradio.hu/cikk.php?id=24&cid=37892
A beszélgetést a rádióműsor hang-anyaga alapján lejegyezte: Baráth Mari
Fotó: Nehéz-Posony Kata