Radnóti Színház: Rítus. Mozgóképes ajánló
Filmworks, 2008.04.10.

Lukáts Andor: Arról szól, hogy ez az egész furcsa viszony a hatalom és a művészet közt egyszer csak beletorkollik ebbe az áldozathozatalba, ebbe a rituális végbe vagy kiteljesedésbe.

Bálint András : Ingmar Bergman az én nemzedékemnek, de sokaknak nagy-nagy nagy embere, és hát az ő filmjein nőttünk föl, és nem játszanak Bergman-darabot. Levettem a kötetet a polcról elolvastam, és azt gondoltam, hogy Bergman ezt ide írta, ebbe a színházba.

Szervét Tibor: Három művész és egy bíró találkozásáról szól ez a történet, és a három művész Bergman három énjének a megtestesítője. Van ez a szélsőséges, nagyon kiszámíthatatlan Sebastian nevű férfialak, van a Thea nevű nőalak, aki irgalmatlanul nehezen megszerezhető és tulajdonképpen nagyon veszélyes és nagyon bonyolult nő. És van egy zárt, konkrét, tökéletesen eltökélt férfi, ez Hans Winkelmann, aki részben az ügyeket intézi, részben a legmélyebben, a legkonokabban szerelmes. Ő Thea férje, egy rendkívül kínlódós házasságban. Ő szenvedi meg talán a legjobban ezt az egész borzasztó háromszög-négyszög történetet, és mindent, tényleg mindent megtesz, elkövet, eltűr azért, hogy őt megtartsa.

Schneider Zoltán :
Ha én nagyon leegyszerűsítem, akkor ez egy szerelmi háromszög. Tehát van a Hans Winkelmann, van Szervét Tibi és a felesége Thea, Kováts Adél. Ők egy házaspár, és én vagyok tulajdonképpen a szerető. De, most az, hogy szerető, akkor az ember így gondol valamit, hogy mi az a szeretői viszony, hogy ez... de nem, ez sokkal bonyolultabb. Tulajdonképpen ez a szeretői viszony ott úgy együtt, tehát a férj előtt történik, a férj mindenről tud.

Kováts Adél : Egy abszolút nő, egy elég vibráló, neurotikus alkat. Bergman azt írja róla, hogy nem tudja magáról, hogy érett személyiség, ezért mindig mindenkinek meg akar felelni. Olyan, mintha nem szilárd anyagból lenne, hanem semmi sem állandó körülötte, belefolyik másokba, mások is belé ömlenek, és állandó mozgásban van. Egy nagyon intellektuális lény, tehát egy kifejezetten okos nő. Okos nő és humora van, és művészember. Számomra nem idegen a stúdió-környezet, én nagyon sokat játszottam ilyen helyzetben, hogy ennyire közel volt a közönség, és szinte pórusig látnak a nézők minden rezdülést. Szerintem, aki ezt nem fogadja el, az nem tud felszabadultan létezni.

Lukáts Andor: Nem én választottam a Rítust, engem erre meghívott Bálint András. Akkor gyorsan elolvastam, valamikor régen láttam a filmet, de azt is éreztem, hogy nagyon nehéz dologra mondtam, hogy igen. Most meg már olyan, mintha én választottam volna, úgy érzem, közel kerültem hozzá. Engem egyre inkább vonz az üres tér, az üres színpad. Nagyon szeretem, hogy ha valami egyszerű. Azért érdekes számomra az egyszerűség, mert ebben a színész a lényeg. Persze van egy ajtó, meg van egy ablak, meg van egy kép, de azt gondolom, hogy olyan minimális, ami ebben térben van, hogy végül is a színész a fontos. Ez egy elég régi fordítás, viszont él. Néhány szót kicseréltünk, néhány mondatot kihúztunk, de alapvetően működő a szöveg, olyan, mint egy ókori darab, ami soha nem avul el.

Bálint András: A bírót játszom, a vizsgálóbírót, aki egy cenzúra által betiltott előadást kell, hogy vagy jóváhagyjon, vagy feloldjon. Egy nagyon gyarló ember, akit én játszom. Egyrészt egy nagyon zárkózott, magányos, idős ember, aki úgy érzi, hogy nemsokára meg fog halni. Egyszer csak találkozik a művészettel. Mindig művész akart lenni, világéletében azt szerette volna, hogy ő énekeljen, táncoljon, verseket írjon, de nem sikerült. Ez az örök vágyakozás, a civil emberek, a szakmán kívüli emberek örök vágyakozása a művészetek felé.

Szervét Tibor: Felnőtt emberek mind tudják, hogy ez mi. Mindannyian átéltük, akik nem, azok a kiválasztott kevesek. Nem is tudom, hogy irigyelni lehet-e őket, mert végül is ez az élet maga. Valamelyik szerepet egy ilyen rettenetes alapállású dologban mindenki eljátszotta már.

http://szinhaz.tv/page/ingmar_bergman-ritus
A nyilatkozatokat a videó alapján lejegyezte: Baráth Mari
Fotó: képkockák a videóról