Viszony: szenvedés vagy szenvedély? Interjú Szervét Tiborral
RTL-Klub-Fél Kettő, 2010.07.14.

Riporter: - Munkahelyi szerelem, vagy barátság, amely észrevétlenül válik vonzalommá. Sokszor hallott történetek, de vajon mi mozgatja őket?
Miért telnek el évek úgy, hogy egyik fél sem mer szerelmet vallani, csak csendben szeretve szenved.
Ezt a sajátos viszonyt mutatja be a Romantikus komédia című darab. Mi pedig mindjárt arról beszélünk, mi kellene az őszinteséghez.
Bejátszás: előadás részletek, valamint az RTL-Reflektor-interjú:

"Szervét Tibor: - Ha a szivem egyik felével válaszolnék, akkor most így elerednének a könnyeim. De másik része az az, hogy ez tényleg jó. Ha nem lenne ennyire élvezetes, akkor biztos nehezebb szívvel jönnénk be a napsütésről.

Riporter: - Szervét Tiborék nem csábulnak el. A színész és kollégái szívesen napfürdőznének a szabadban, de számukra most a színház a legfontosabb, mert minden porcikájukkal a Romantikus komédia című darab bemutatójára készülnek. A rendező, Bálint András gondolatai is szinte csak az előadáson járnak. Szervét Tibor partnereként a színpadon Tóth Ildikóval találkozhatunk. A darab két egymásba szerelmes író vívódásairól szól, a történet rendkívül szövevényes, hiszen a szereplők még egymásnak sem vallják be érzéseiket."

Holló Márta műsorvezető: - Vendégem Szervét Tibor. Köszönöm, hogy eljöttél hozzánk. Túl vagytok a bemutatón. Milyen volt a visszhangja ennek a darabnak?

- Nagyon megnyugtató egyelőre. Az a tény, hogy a nyári nyolc előadás mind tele, az egy csudálatos, csak titkon remélt eredmény.
A másik pedig, hogy estéről-estére azt érezzük, hogy a nézők jönnek és szeretik.
Annak ellenére, hogy ez egy színházi színdarab, tehát két színdarab-íróról szól, és tele van a színház belső finomságaival is, de
azért annyira megtalálja a férfi-nő örök  megoldhatatlanságát, és azt
olyan helyesen és viccesen fogalmazza meg, hogy a nézők igenis szeretik és nevetnek.

- Azt gondoltam, hogy valahol ez egy tipikus történet. Hogyha nem is tipikus, de nagyon sokszor előkerül baráti társaságból. Hozzánk közeli emberektől rendszeresen halljuk ezeket a hasonló... ha nem is pont munkahely, de lehet, hogy egy barátság, amikor nincs kimondva, de hosszú éveken át valaki továbbvisz egy szerelmet. Amikor először olvastad ezt a darabot, akkor volt ilyen megérkezésed, hogy igen, aha-élmény, hogy persze, erről már én is hallottam, vagy tudtam, vagy tapasztaltam?

- Őszintén megmondva, nem. Ennél általánosabb aha-élményem volt. Tehát az, hogy törekszenek az emberek egymás felé, de pont akkor, pont másik fázisban van, mint amikor még az előző fázisban lett volna, akkor még jó lett volna az egész pillanat. A szálnak azt a felét, hogy ők ilyen hosszú távon ilyen akarjuk ezt?, legyen ez?, lehet ez? állapotban vannak, ezt a felismerést nem hozta meg.

- Ha már arra tértünk, hogy mikor mit lehet, és mikor minek van itt az ideje, mit látsz, mennyire tudjuk, hogy mikor ki mellett lenne a helyünk?

- Hajaj...

- Ez egy nehéz kérdés, de ebben a darabban is annyiszor előfordul, hogy feleségek jönnek-mennek, most nem akarok sokmindent elárulni, de mi kell ahhoz, hogy az ember jól tudjon párt választani, vajon?

- Ehhez személyesen a Jóisten kell. Ha őt sikerül valahogy odacsábítani ezekben a munkafázisokban, akkor van lehetőség.
Még akkor is sikerül elrontani az egészet, hogyha ügyesek vagyunk, de szerintem más recept nincsen.
Szoktam ezzel példálózni, hogy már meg van oldva az űrben, kisszékben üldögélnek az űrhajósok, és szerelik kívülről az űrállomás falát. Ide-oda szálldosnak a kis székeikkel, de a visszatekintett tízezer évben ez,
hogy egy férfi meg egy nő hogyan tud találkozni, hogyan tudnak boldogok lenni, és hogyan ne rontsák el azt, ami lehetőség pedig számukra ott elvileg a nyitva van, erre semmilyen, de semmilyen recept nincsen, és soha nem is lesz, szerintem.

- Személyes tapasztalatod mi arról, hogy tud-e az ember őszinte lenni? Tehát, hogy mennyire fontos, hogy ki merünk-e mondani dolgokat megfelelő időben, jókor, vagy nem. Azt szoktam mondani, hogy a férfiak különösen rosszak ebben.

- Meg a nők is különösen rosszak ebben. Az ember nehezen boldogul az igazsággal. Egyrészt nehezen ismeri föl. Nehezen ismeri föl önmagában. Nagyon nehezen ismeri föl a másikban. Amikor ilyen ellenérdekeltség van, mint a Karinthy-féle történetben, hogy "mind a kettő mást akar, az egyik férfit, a másik nőt", akkor még kínosabban terhelt ez az egész folyamat, vagy ez az egész jelenség azzal, hogy az igazság kiderülhessen. Így aztán - ha már kérdeztél, hogy személyes példa és aha-élmény - nekem inkább arra vannak aha-élményeim, hogy az ember a homlokát csapkodja, hogy hogyhogy nem jöttem rá hamarabb, hogy nem. Hogy nem lett volna szabad ebbe a helyzetbe belemenni, hogy egy olyan kapcsolatot hajkurásztam, amiben mi nem voltunk összeillők. Nagyon nehéz dolog megtalálni és fölismerni, képesnek lenni abban a pillanatban a másik emberrel való boldogságra.

- A legnehezebb valóban, szerintem is. Még nehezebb kérdés, hogy mit adunk tovább a gyerekeinknek. Neked 16 éves kor körüli fiad van. Pont abban a korban van, amikor nyilván foglalkoztatják már ezek a kérdések. Borzasztó nehéz lehet, hogy az ember mit ad tovább. Mennyire legyen őszinte, mennyire adja ki magát egy-egy kapcsolatban? Mit mondasz neki?

- Hát, őőő...nem számítottam ilyen nehéz kérdésekre, azt hittem arról lesz szó, hogy milyen jó színdarab a Romantikus komédia, arra fel voltam készülve. Nézd, én igazat mondok neki. Avval a megnyugtató tudattal mondok igazat, hogy az én befolyásom őrá, ugye fordítottan arányos a korával, tehát minél idősebb, annál kisebb a ráhatásom. Ezekkel az igazságokkal már neki kell élnie. Az elmúlt tizenhat év alapján nagyjából megnyugtató módon kezeli az én igazságaimat, nem tekinti őket szabálynak, nem foglalkozik a kelleténél többet velük, amennyit meghall belőle, az az ő felelőssége, az ő döntése, az az ő irányválasztása lesz.

- Fontos, hogy el tudod-e engedni, ez erről szólt, hogy akkor már felnőttként kezeled.
Visszakanyarodva a Romantikus komédiához, most nyáron van nyolc előadásotok. Fontos, hogy nyáron ilyen slágertémákkal foglalkozzunk?
Szívesebben megy a néző valami olyanra, amin kicsit mosolyog, ami kicsit keserédes és önmagára is ismer?

- Ez nemcsak nyáron van így.
A színház egyik jelentős funkciója az igazi nagy és fajsúlyos színdarabok mellett az a fajta szórakoztatás, amit például szerintem ez a darab kiválóan teljesít. Hogy nevettet, de nagyon helyes történetet mesél el, remekül meséli el, szófordulatosan, jókedvűen, egy olyan jó záros határidőn belül. Tehát az egész színházi életnek egy igenis létező és betöltendő funkciója. Nyáron pedig természetesen inkább, mert a nyár a szabadság és a lélek fölszabadulásának, a munka terhének, a lelki munka terhének is a letevését kell, hogy jelentse. Úgyhogy ez egy kiváló választás volt, és nagyon remélem, hogy ez tovább fog menni a Thália Színház jövő évadi repertoárján, és az őszi nézettsége is ehhez lesz hasonló. Most még két előadásunk van hátra, holnap és holnap után, amik már el vannak adva szerencsére.

- Ezt tovább lehet vinni, mert ugyanúgy benne van ez a funkció az őszben, télben, tavaszban.

- Igen, és a nézők ezt mindig szeretik.

http://www.rtlklub.hu/video/95567
http://www.rtlklub.hu/musorok/reflektor/videok/94447
A szöveget a videók alapján leírta: Baráth Mari
Fotó: Baráth Mari, valamint képkockák az RTL-videókról