Jálics Kinga: Interjú Szervét Tiborral
a Játékszín Virágot Algernonnak előadásának főszereplőjével
és egyben a színpadi változat írójával

Katolikus Rádió, 2015.10.31.

Jálics Kinga szerkesztő: - Daniel Keyes könyve, a Virágot Algernonnak 1959-ben jelent meg. A novellából később regénnyé bővült könyv főszereplője Charlie Gordon. Egy hatéves gyerek szintjén álló felnőtt férfi, aki nagyon elszánt, hogy tanulhasson. Ezért amellett, hogy mindenesként dolgozik egy pékműhelyben, rendszeresen látogatja Miss Kinian óráit, melyet csökkent értelmű felnőttek részére tart. Charlie-nak nincs senkije a pékműhelyben dolgozó kollégáin kívül. Családjára alig emlékszik. Kollégáit a barátainak gondolja, holott folyamatosan gúnyt űznek belőle. Kinevetik, amit ő nem vesz észre. Charlie a maga módján mégis boldog. Egyetlen fájdalma, hogy nem okos, s hogy ez megváltozzon, ezért mindent megtenne. Éppen ezért, mikor azzal keresi meg egy orvos-csoport, hogy egy olyan eljárást dolgoztak ki, amely lehetővé teszi, hogy megnöveljék az intelligencia hányadosát egy operáció segítségével, Charlie-nak nincs más vágya, minthogy részt vehessen a kísérletben. Akkor is, ha annak kimenetele kétes. Teszteken és vizsgálatokon esik át, és közben megismerkedik Algernonnal, a kis fehér egérrel. Akin hasonló, sikeresnek hitt beavatkozást hajtottak végre, és aki ezáltal szuper intelligens egér lett. A megindító történetet teljes egészében nem lenne illő a bemutató előtt elmesélnem.
Amikor meghívást kaptam a Játékszínbe egy próbára, még magam sem ismertem pontosan a részleteket. Olyannyira nem, hogy az éppen kézbe-kapott színlapon elkerülte a figyelmemet, hogy a főszerepet alakító Szervét Tibor nem rendezője az előadásnak, hanem ő írta a színpadi változatot. Az előadást mint máskor is, igazi civil nézőként tekintettem meg, és a történet erős hatással volt rám, mondhatni megviselt. Amint legördült a függöny, Szervét Tibor máris készen állt az interjúra, amit köszönök neki.
Eljöhettünk egy próbára. Nagyon érdekel a színész, aki egyben a rendezője a darabnak.

Szervét Tibor: - Nem vagyok a rendezője, Horgas Ádám a rendezője. Én az írója vagyok, az adaptáció készítője. Tehát a könyvből én csináltam a színpadi változatot.

Jálics Kinga: - Értem. Az élete során azt lehet megfigyelni, hogy majdnem mindig a nehezebb utat választja. Vajon miért?

Szervét Tibor: Mire érti ezt most?

Jálics Kinga: - Arra értem, hogy keresi a helyét. Sokszor azt gondolom, hogy nagyon jó helyen van, mert nagyon jó produkciókban látjuk, szép alakításai vannak, és akkor egyszer csak gondol egyet és úgy érzi, hogy tovább kell lépnie. És nem vagyunk benne biztosak, hogy vajon maga biztos-e abban a lépésben, hogy ezt kellett tennie.

Szervét Tibor: - Arra gondol, hogy nekiálltam egy ilyen írói feladatnak?

Jálics Kinga: - Igen, meg hogy hát elment az egyik színházából, ahol elég sokáig volt, átment egy másikba. Ott van most is a Tháliában?

Szervét Tibor: - Igen, igen, a Thália Színházban.

Jálics Kinga: - De nagyon izgatja még valami, szeretne többet csinálni, mint amennyit ott kap egy színész?

Szervét Tibor: - Nézze az, hogy ilyen sok év után az embernek hajlamai támadnak... Egy csomó színész kezd ilyen sok pályán töltött év után vagy igazgatni, vagy rendezni. Vagy, mint például az én esetemben nekivág egy ilyen írói próbálkozással a világnak. Én nagyon sokat küszködtem már, nagyon sokat problémáztam mindenféle előadások mindenféle szerepein keresztül

a szöveggel és a leírt anyaggal, - hogy engem ez kapott el. És ezt csodálatos anyagnak tartom, régen is annak tartottam, amikor először olvastam, most is annak tartom. Az az adaptáció, ami volt belőle, az nekem nem volt eléggé használható. Arra vettem a bátorságot, hogy csináltam egy ilyen újat, ami remélhetőleg tetszeni fog a nézőknek.

Jálics Kinga: - Nagyon szép alakítás. Én azt gondolom, jósolhatok, biztos lehet benne, hogy fog tetszeni a nézőknek, majd amikor tele lesz ez a színház, mert most csak néhányan voltunk sajtóképviselők. Elgondolkoztam azon, hogy miért születik egy ilyen mély kimenetelű mű, és miért jövünk mi el, hogy ezt megnézzük, hogy utána hihetetlen keserűség legyen a szívünkben? Mint az enyémben most.


Szervét Tibor: - Hát, nem az a cél, hogy keserűség legyen benne. Remélem, hogy a nézők többsége nem keserű szívvel fog fölállni, hanem egy megemelkedett szívvel. Mert ez a történet, ez egy páratlan, számomra rendkívül katartikus és a lehető legszebb módon megrendítő. Valamilyen módon mégis parabolája

mindannyiunk életének, hiszen mindannyian elindulunk egy tudatlanságból, fölemelkedünk egy viszonylagos tudás állapotába, aztán ezt azért elveszítjük... Az az út, amit Charlie végigjár, az ilyen módon nagyon ismerős. Remélhetőleg mindenkinek ismerős lesz, és miután megpróbáltam telerakni, és megpróbáltuk a többiekkel együtt telerakni mindenféle derűs és szívmelengető pillanatokkal, ezért abban bízom, hogy ez ilyen derűs és szívmelengető élményeken keresztül viszi el a nézőt ehhez a - reméljük - a katarzishoz.

Jálics Kinga: - Mindenképpen van katarzis, több katarzis is van. Humor is van, és gyönyörű emberi pillanatok vannak. Sok igazsága van az előadásnak és az alakításnak is. Lehet, hogy nekem csak az a bajom, hogy nincs kedvem szembenézni a véggel. Ami az életünk vége.

Szervét Tibor: - Nem baj. Nem, nem a halálba visz ez a történet, hanem egy másik életbe, amely másik élet egyébként szép és ugyanolyan gazdag, csak mi azt nem ismerjük. Ahol azok az emberek, a Charlie-hoz hasonló emberek élik a mindennapjaikat. Egyébként pedig mindenki szembenéz - a színház, a művészet és a kultúra egészén

keresztül - az élet összes nagy fontos pillanatával. Ez is az egyik.

Jálics Kinga: - Milyen estéi vannak ezen kívül? Tehát milyen arányokban él át egy ilyen katartikus, fájdalmasan szép történetet, de mégiscsak a fájdalom is legalább olyan fontos benne, tehát mi van még emellett most?

Szervét Tibor: - Úgy érti, hogy a...

Jálics Kinga: -... repertoárján.

Szervét Tibor: - Hát kérem szépen, a Thália Színházban játszom, ott jobbára ilyen vidám történeteket. A Centrál Színházban játszunk egy szintén elég kemény történetet, az a címe, hogy Jó emberek.

A Rózsavölgyi Szalonban játszunk szintén nagyon szép történetet, a Spiró György-írta Elsötétítést, illetve egy régebbi - szerintem nagyon bájos - kétszereplőst, Sipos Verával a Napfény kettőnknek-et. A Pinceszínházban egy szintén nagyon komoly történet a Libikóka, Dobó Katával. A Madách Színházban - amely ugye blokkokban játszik -, ott van két nagyszerű musical, a Mary Poppins ami szintén nagyon megrendítő, és a Spamalot, ami egy egészen elsöprő formája a humornak. Ott még játsszuk Gálvölgyi Jánossal a Furcsa párt, amit meg elbűvölően szeretünk, és az az élményünk, hogy a nézők is.

Jálics Kinga: - Ez iszonyú sok.

Szervét Tibor: - Ó, hát tavaly kérdezett volna! Tavaly volt ebben még Radnóti Színház is, ott is volt két darab. Tavaly a saját rekordjaimat döntöttem, amikor azt hiszem, tizenegy különböző színdarabban vettem részt, és még próbáltam egy tizenkettediket, majdnem össze is ért a kettő. Ez most már egy szordínósabb szezon lesz.

Jálics Kinga: - Akkor most jól van? Hát nézze, ez egy hatalmas munka volt, mindannyiunk számára, és most izgatottan várjuk, hogy mit fog szólni a közönség.

Szervét Tibor: - A közönségnek tetszeni fog. Mert én most, hogy hallgattam magát, már nem is vagyok annyira szomorú. És köszönöm szépen.

Jálics Kinga: - Köszönöm szépen én is.
Szervét Tiborral beszélgettem. Daniel Keyes Virágot Algernonnak című művét az ő színpadi átiratában viszi színre a Játékszín. A színész meggyőzött, hogy Charlie Gordon csodálatos szellemi fölemelkedése és méltóságteljes visszatérése korábbi énjéhez felemelő példájává válhat az emberi kitartásnak, az élni akarásnak, az optimizmusnak, a szeretet erejének. A főhőst Szervét Tibor személyesíti meg, és kiváló társai a játékban Benedek Miklós, Nagy Sándor, Lévay Viktória, Zsurzs Kati és Szőlőskei Timea. A rendező Horgas Ádám. Premier október 31-én.

Az interjú meghallgatható ezeken a helyeken:
http://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/399644
http://www.katolikusradio.hu/archivum.php?mev=2016&mho=05&mnap=28&mora=09&mperc=04
Archívum: hallgassa meg!
A beszélgetést a Katolikus Rádióban elhangzott interjú alapján lejegyezte, valamint fotó: Baráth Mari