„Algernon” újraálmodói

M5 – Hétvégi belépő, 2017. július 2.

Előzetes:
Horgas Ádám rendező és Szervét Tibor az m5 Hétvégi Belépő adásának voltak a vendégei. Az évadban még két alkalommal látható a Virágot Algernonnak. Produkciónk kapcsán meséltek a közös munkáról, a darab-választásáról és annak spirituális vonatkozásairól.
Műsorvezető: Koltay Anna és Bősze Ádám.


Bősze Ádám: - Még nekem is, mint kérges lelkű felnőttnek, ez az egyik legmegindítóbb történet, amit valaha olvastam. Az, hogy ebből a Játékszínben színdarabot állítottak színpadra, az egész ötlet, meg az egész inspiráció honnan jött?

Szervét Tibor: - Nehéz megmondani. Egyszer csak belekerült a fejembe. Én kerestem színdarabokat, amiket meg lehetne csinálni kisebb térben, kevesebb szereplővel. És ez egyszer csak beugrott – szó szerint – valahonnan, és valahogy egyből tudtam, hogy ez egy értékes gondolat. Volt belőle adaptáció, azt elolvastam, és az nem tetszett. De miután a történetben annyira nagy lehetőségek vannak, annyira sok mindenről szól, és olyan sok rétegben beszél az emberről és az ember lelkéhez. Mert azért nem a színháznak ehhez a „szórakoztató üzemi iparág” részéhez tartozik, hanem ez egy igazi, mondhatnám úgy is, hogy ez egy spirituális előadás. Ez spirituális történet, és szerencsére az előadás is az lett. Innentől kezdve nem volt mese, ez elkapott engem, és sok hónap kínkeservei után lett belőle ez a példány, amit az Ádám megrendezett.

Koltay Anna: - És nemcsak megrendezett, hanem a zenéhez is van némi közöd.

Horgas Ádám: - Igen, engem nagyon vonzanak az összművészeti megközelíthetőségű anyagok, és az Algernon is ilyen. Tehát itt a zenét, koreográfiát, videó-bejátszásokat is csináltam hozzá. Tehát azt gondolom, hogy ez egy igazi szerelem-munka volt, ami hál’istennek nagy sikerrel fut a Játékszínben.

Bősze Ádám: - De miért engedett még a közelébe egy rendezőt is? Bocsánat... Mert, hogyha már saját ötlet, saját adaptáció, főszerep, akkor igazából már...




Szervét Tibor: - Nagyon jogos a kérdés. Azért, mert nem bírtam volna már ezt megcsinálni. Én igaziból rendezni akartam ezt az előadást. Nem gondoltam játszani, Charlie alakja az húsz évvel fiatalabb, mint én. De a Játékszín vezetése azt mondta, hogy „jól van Tibi, ez nagyon jó ötlet, írd meg, meg is rendezheted, hogyha akarod”, de, hogy nekik az lenne jó, ha ezt én játszanám. És ez egyrészt megtisztelő volt, másrészt nyomban ki is zárta azt, hogy ekkora, állandó színpadi jelenléttel bíró, ekkora feladatot és életet végigvivő alak mellett én még a többiekre tudjak ép elmével figyelni. És, mivel láttam az Ádámnak egy-egy előadását, amiben nagyon sok olyan elem volt, amire nekem szükségem volt. Az az ő nagy vizuális képessége, amivel a korábbi előadásokban találkoztam, az nagyon kellett ide. Mert ez ugye úgy van megírva, hogy egy vetített háttér, abban benne van az inzertált televízió, és csomó minden látható és történik. Úgy, hogy ez volt az oka annak, hogy őrá gondoltam, és csodálatos hozama lett magának a közös munkának, hogy ezen messze túlmenően egy olyan érzékenység, és a történetek, és a mély és magas, és a humor és a valóság közötti játéknak is egy olyan mestere volt az Ádám a próbák során, hogy annak külön örültünk.

Koltay Anna: - Egy kicsit az Életrevalók is ilyen, ugye? Amit szintén rendezel a Játékszínben, van azért párhuzam a kettő történet között. A mélylélektant tekintve.

Horgas Ádám: - Igazából igen, de csak annyiban, hogy az elfogadásról, vagy egy ilyen mélyebb érzékenységű darab, amit nem feltétlenül szokás volt a Játékszínben, azt a vonalat viszi tovább az Életrevalók.

Bősze Ádám: - Ezek szerint a közönség is jutalmazza ezt, hiszen 2015. óta megy a Virágot Algernonnak, és még most lesz két előadás.

Szervét Tibor: - Igen, ez nagy élmény. És őszintén díjaztam én a Játékszín bátorságát..., mert ez nem vidám történet azzal együtt, hogy maga az előadás egy csomó derűre és nevetésre ad módot. De ez egy nagy mágikus folyamat, amin tulajdonképpen minden ember keresztül megy, hogy valamilyenné válik, ez a valamilyenség ez egy csomó kapcsolatot, meg szerelmet, meg mindenfélét átél, és erről az egészről kiderül, hogy annyira tünékeny, hogy egy pillanat alatt el lehet veszíteni. Ez az egyik oka annak, hogy a nézők ilyen nagy szeretettel és együttérzéssel viszonyulnak hozzá.

Koltay Anna: - 5-én látható, ugye jövő szerdán, és utána még 7-én?

Bősze Ádám: - Nagyon szépen köszönjük. Én még nem láttam, úgyhogy lesz mit pótolnom.

A beszélgetés 1:45.35-től tekinthető meg itt:
http://www.mediaklikk.hu/video/hetvegi-belepo-2017-07-02-i-adas/
A beszélgetést a tv-adás alapján lejegyezte: Baráth Mari
Fotók: a videó képkockái.