Sebők Bori: Áramszünet
PORT.hu, 2004.04.01.

Sebők Bori: - A Radnóti a harmadik színház, ahol játszani fogsz. Most a Colombe című előadást próbálod a Budapesti Kamaraszínházban, hogy kerültél ide?

Kovalik Ágnes: - Faragó Zsuzsa, dramaturg látta valamelyik vizsgaelőadásunkat - akkor már tervezték Szervét Tiborral a darabot - és ő kérdezte Szervétet, hogy mit szólna hozzám, mint Colombe-hoz. Szervét pedig felhívott. Ezek a szituációk még mindig elképesztők számomra, amikor bemutatkozott, azt hittem, rosszul hallok, de visszakérdezni nagyon kínos, ha meg félreértettem, az szintén elég ciki. Mondta, hogy még nem látott semmiben, de Zsuzsában megbízik, úgyhogy találkozzunk. Vittem azért neki egy kazettát, a Csehov előadásunkat, amit, Zsámbéki Gábor rendezett.

Vannak színészek, akik minden szerepet magukra húznak. Általában ezek izgalmas alakítások, de engem ennél eggyel jobban érdekel milyen lehet belebújni, és kicsit másképp létezni. Ezért is örülök, hogy Szervéttel dolgozhatok. Ha megnézed például az Emberbarátban teljesen átalakul, megváltozik az arckifejezése, a testtartása, a járása. Nagyon kevesen tudják úgy megoldani, hogy ne tűnjön külsőségesnek, számomra ez az izgalmas feladat.

S.B.: - Az érdekel, hogy a tőled távolabb eső figurákat hogyan tudod megoldani?

K.Á.: - Nem az a lényeg, hogy minél jobban különbözzön tőlem, hanem, hogy minden egyes figurában megtaláljam azt a valamit, amitől ő, ő. Colombe például közel áll hozzám, de vele is van mit dolgozni.

S.B.: - Milyennek látod Colombe-ot?

K.Á.: - Colombe nagyon jó nő, szerintem. Illetve nem is nő, hanem nőci. Hihetetlen egészséges gondolkodású, természetes, tudja a helyét a világban. A történet elején még szinte kislány. Ezt a Colombe-ot kell mélyebbről kiásnom, de nem csak magamból. Figyelni kezdtem például a kamasz lányokat a buszon. Mióta megjött a tavasz árad belőlük valami megmagyarázhatatlan bizsergés, hihetetlen nyitottak. Emlékszem erre az érzésre. Nem mintha már túlzottan felnőttem volna, sokszor idióta, és hihetetlen szétszórt vagyok. (Majdnem feldönti a kávéscsészét.) Mondom, feszültségben vagyok a tárgyakkal: elejtem, beverem, eltöröm, szétszórom, színpadon mégsem olyan egyszerű ezt megmutatni. Aztán jön egy férfi Colombe életébe, aki teljesen zárt szabályok között él és nagyon magányos, nagyon különbözik a lánytól is. De tetszik Colombe-nak és megesküszik, hogy hű lesz hozzá, és innentől teljesen természetes, hogy összeházasodnak, aztán jön a gyerek, mosás, főzés, meg ami ezzel jár. Kicsit zavarja a lányt, hogy le van szabályozva, meg szívesen menne táncolni, vagy csak társaságba, de egy alapos vitatkozás is feldobná, ami Juliennel lehetetlen, ő oktat. De lényegében nagyon jól elvannak a saját kis világukban. És akkor jön a színház, ahol rácsodálkozik, ahol felszabadul, megkönnyebbül, rádöbben és olyan lehet, amilyen valójában. De hát ebbe Julien nem fér bele. Fájdalmas felismerés. (Rádöbben arra, hogy el volt zárva mindentől, pedig nem akart nagy dolgokat, csak örülni mondjuk annak, ha süt a nap, vagy kimenni az esőbe elázni. Olyan érzés ez, mint amikor egy gyereknek mindig megtiltanak mindent - mint például nekem, egyébként nem voltak annyira szigorúak a szüleim, csak normálisak - és egyszer csak elutaznak a felnőttek néhány napra, vagy valami más miatt felszabadul a nyomás alól.

S.B.: - Milyen Szervét Tiborral próbálni?

K.Á.: - Megvolt az olvasópróba, és másnap rögtön belecsaptunk. Semmi tökölés, próba közben elemeztünk, nem voltak több órás értelmezési akciók, és ez a módszer hatékonynak bizonyult.

Nekem - és sokaknak - a rendelkező-próba szokott rémálom lenni. Még nem tudod a szöveged, de már van valami elképzelésed a figuráról, viszont azt egyelőre nem játszhatod, csak szerencsétlenkedsz, nem tudod hova tenni kezed - lábad, miközben ide - oda téblábolsz a színpadon. Szervét ezt nagyon jól megoldotta, végigszaladtunk a darabon, ami adta magát adta, ami nem, nem. Nem erőltetett semmit, és ettől bennem is feloldódott a kezdeti görcs.

S.B.: - Amennyire én láttam, Szervét hagy titeket játszani, és csak akkor szól bele, ha valamit nem tart jónak. Abból dolgozik, amit a színpadon lát.

K.Á.: - Ez teljes egészében összmunka, szerencsére nagyon felkészült, rengeteg ötletet hoz. A szerelmespár jeleneteit játékossá formálja, és nem mindig vérdráma van. Nekem nagyon sokat számít, hogy ő is színész, és nem valami lila ködöt zúdít rám, amit le kell fordítanom, hanem érthető instrukciókat ad, sőt időnként - ahogy tegnap láthattad, milyen könnyedén ugrott bele Julien szerepébe - meg is mutatja, hogy mire gondol. Az furcsa nekem ebben a próbafolyamatban, hogy én még soha sem készültem úgy előadásra, hogy csak délelőtt próbáltunk. Az ember lelke este egészen máshol tart, mint napközben. Ami este megszületik, azt reggel lehet pontosítani, vagy a kreszt megváltoztatni. Legalábbis eddig így gondoltam. Valamelyik nap megakadtunk az egyik nagyon fontos jelenettel, és éppen fuccsba ment volna az egész próba, amikor elment az áram. Elemlámpákat és két gyertyát hoztak be, ennél a hevenyészett világításnál folytattuk a próbát, és rögtön elkezdett működni a jelenet. Amikor visszajött az áram akkor se kapcsoltuk föl a villanyt. Egy ilyen környezetben egészen más hangon szólal meg az ember, és másképpen érzékel, remélem a bemutatóig lesz még áramszünet.

http://www.port.hu/pls/w/general.article?i_article_id=7323