Karsai György: Volt egyszer egy szezon IV. Jean Anouilh: Colombe
Színház, 2005/8.

Papírmasé figurák, Lulu-, My Fair Lady- stb. utánérzéses lánymegrontás-történet, gyenge előadás. (Szervét mélyről jövő ihletettsége mindent elnyom, ami nem lenne baj, ha érdekes lenne, amit a nő-férfi kapcsolatról gondol a történet ürügyén.) Kovalik Ágika sajnos hiteltelen az első párbeszédben; nem ártatlan, hanem butuska, sőt, kissé lassú felfogású. A második felvonásban jobb, de nem érthető, mi miért történik, mitől lett azzá, aki.

Ragyognia kellene tehetséggel, szépséggel, színpadi egyéniséggel – ebből itt semmi „nem jön le" (na jó, alig valami). Ugyanez igaz sajnos Vári Évára is, holott jól áll neki az önző, önelégült sztár alakja. Csak éppen ő is kizárólag külső jegyekkel, a mórikált mozdulatok és sztárallűrökre utaló hanglejtés segítségével igyekszik kibújni az alak megértéséből táplálkozó alakítás elől. Colombe megcsalt-becsapott-kijátszott férjét Jánosi Dávid alakítja, s nála látszik ugyan az igyekezet, hogy valami mélyről jövő megértést tanúsítson a figura iránt, de mégis annyira egysíkú, üresen patetikus, amennyire csak egy értelmezetlen és meg nem rendezett színpadi figura lehet. A díszlet stilizált, jelzésszerű minden, a színház is és a lakás is. Remekül bejátszható tereket csinált Menczel Róbert, amitől az a paradox helyzet áll elő, hogy a Tivoli hatalmasnak semmiképpen sem nevezhető színpada gyakran üresen tátongani látszik, a színészek egyszerűen nem tudják kitölteni a teret.

http://www.szinhaz.hu/index.php?id=286&cid=5730