Kornya István: A szabadság kezelése. Szervét Tibor rendező
Színházi Esték, 2002/4.

Szervét Tibor: - A Mezítláb a parkban egy fiatal szerelmespárról szól, akik házasságuk első hetét élik, először laknak együtt, s ebből a helyzetből egyszer csak kinő mindenféle váratlan fordulat és konfliktus – ahogy ez mindannyiunk életében is történik. Neil Simon nagyon pontos és hiteles helyzeteket ír meg rendkívül érzékeny verbális humorral. A szövegpoénok és az azok mögötti bájos emberi helyzetek ritka együttállását képes a darabjaiban, így a Mezítláb a parkban címűben is megteremteni. Ha magyar szerzőhöz akarnánk hasonlítani, akkor Molnár Ferenc jut az eszembe, aki szintén nagy értője volt annak, hogy igazi emberi helyzeteket teremtsen de úgy, hogy azon a közönség mégis sokat nevethessen. Nem valamiféle fal-komédiáról van Neil Simon esetében szó, nincs benne semmiféle túlzásba vitt teátralitás.

Minden valaha volt szerelmes ember számára felismerhető szituációkkal találjuk magunkat szembe, a szereplők olyan csapdákban kerülnek, mint életünk során mi mindannyian. Férfi és nő hogyan érthetné meg egymást, hisz mindkettő mást akar, a férfi nőt, a nő férfit akar – mondta Karinthy. Amit az egyik fél teljes szívéből ad, az a másik ember számára mérhetetlenül idegesítő, amit az egyik fél mint az élet lehetséges élési módját felajánlja, az a másik számára teljesen elfogadhatatlan és unalmas.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a nők hamarabb megriadnak egy kapcsolat leállásától, hogy a szenvedélyes és vad kezdés, ami ez kapcsolat kezdetét jellemzi, egyszer csak egy kiszélesedő folyómederbe jut és az életen eluralkodik a mindennapok unalma. Ezzel szemben a férfiak, amikor már megteremtik a kapcsolat alapjait, szívesebben leállnak. A Mezítláb a parkban alapkonfliktusa is ez: Uram Isten, mostantól már így lesz?! De hiszen nem így kezdődött! – gondolja a lány. Paul pedig azt mondja: Miért kell felrúgni azt, ami – szerinte – az élet alapvető komfortjához tartozik. És mind a kettőjüknek igaza van! És mégis megpróbálják valahogy megérteni a másikat, a másik világlátását, s ez által – láss csodát -, kicsit meg is változnak. Számomra talán a szabadság kezeléséről szól Neil Simon színdarabja, arról, hogy két ember egy kapcsolatban egymáshoz viszonyítva mennyire lehet szabad.