Mikita Gábor: Az eltűnt kabaré megtalált méltósága
Észak-Magyarország, 2000.07.07.

Legyen a vendégünk ma este egy pohár pezsgőre! - invitál a Miskolci Orfeum műsorfüzete. Az előadásvégi pezsgő előtt azonban kapunk még jó pár "pergő" pillanatot. Korábban a szórakoztató műsorokat lenéző savanyú sznobéria, manapság pedig a lassan mindent maga alá gyűrő alpári humor révén a kabaré nem igazán sorolandó a nemesebb műfajok közé. Pedig volt idő, amikor a magyar kabarénak rangja volt. Az 1930-as Színészeti Lexikon mint a "magasabbrendű fejlődés iskolájáról" ír a műfaj hazai vonulatáról, amely mellesleg a "magyar közönség különleges szellemi diszpozíciójáról és igényeiről" is tanúskodik. A Miskolci Orfeum a kabarénak e mindmáig értékes aranykorából válogat. Vadnai Hacsek és Sajója mellett Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Nagy Lajos és Szép Ernő képviselik a prózát, míg zenében nagyon széles a kínálat a pimasz kuplétól a keserédes operetten keresztül a magyar sanzon lírai bonboniere-jéig.

A szerzőgárda rangjához illő módon hozza vissza Szervét Tibor rendezése a műfaj - és a kor - eleganciáját és könnyed méltóságát, azaz azt az emberi tartást, amely mögött szellem és szív van. A megunhatatlan, kívülről fújt poénok és a rácsodálkozás - vagy inkább ránevetés - élményét kínáló elfelejtett jelenetek harsány röhögtetés helyett mást adnak: olyan finom humort, amelyben benne van a - Karinthy által emlegetett - "cseppecske dráma" meg egy cseppecske líra és fanyar nosztalgia, vagy éppen filozófia. S ez köszönhető a dramaturg Faragó Zsuzsának is, aki felkapva egy-egy szálat - vagy épp egy kalapom-pom-pom-ot - izgalmas füzért hozott létre: egymásra ráköszönő gondolatok, poénok idéznek meg egy letűnt kort a polgári nappalok és a "bűnös" éjszakai élet kettős fénytörésében. De nem kell megijedni, aki minden gondolatébresztés nélkül kíván szórakozni, annak sem fog torkán akadni a műsor. Kellemes; könnyed nyáresti produkciót láthatunk, amelyben a színészeknek - az immár vendégeskedő Létay Dórának, Quintus Konrádnak, Szervét Tibornak, illetve a hazai Máhr Áginak, Seres Ildikónak és Dézsy Szabó Gábornak - nemcsak a mára kissé feledett különleges kabaréstílussal kell megküzdeniük, de önmaguk "emlékével" is, hiszen az előadás egy hat évvel ezelőtti Csarnok-beli bemutató második felújítása.

A lelkes színházbarátok feledve néminemű újdonság iránti hiányérzetüket, bizonyára egész más szemmel nézik az előadásokat, mint a darabbal most először találkozók. Előbbiek számára az is tanulságos lehet, hogyan kap más hangsúlyokat ugyanaz a játék, ha a benne szereplők egy frissen verbuvált társulat vagy egy azóta széthullott közösség egy alkalomra összeállt tagjai.

A képen láthatók:
Quintus Konrád, Seres Ildikó, Máhr Ági, Szervét Tibor, Létay Dóra,
Dézsy Szabó Gábor

http://www.olh.hu/szinhaz/estek/archivum/szinhazi_estek_kulonszam_2000/40-41.html