MERt Szerkesztőség: Mezítláb a parkban
Miskolci Egyetem, 2004/4.

Egyesek számára az igazi szabadságot az jelenti, ha mezítláb mászkálhat a parkban mínusz 10 fokban anélkül, hogy bárki rászólna. Erről szól Neil Simon darabja is, a Mezítláb a parkban.

Nagy várakozás előzte meg az előadást, hiszen az előző két bemutató (a Farsang a Kamarában és a Szerelmi bájital a Nagyszínházban) nagyon rossz kritikát kapott. Az új darab azonban minden várakozást felülmúlt. A könnyed, szórakoztató vígjáték nem nélkülözte a mély gondolatokat és érzéseket sem, nagy sikert aratott.
Ez főként a rendező, Szervét Tibor érdeme, aki nem ismeretlen a miskolci közönség számára.

A történet egyszerű, talán hétköznapi: fiatal házaspár saját lakásba költözik egy New York-i ház hetedik emeletére. Tombol a szerelem, a felek (szinte) mindent elnéznek egymásnak. Ám már ekkor felsejlenek az ellentétek: Paul precíz, nyugodt, pedáns, megfontolt, jól nevelt úriember, ezzel szemben Corie meglehetősen szeleburdi, akaratos, lendületes, excentrikus, egyszóval kiszámíthatatlan. Megjelenik a konszolidált, szemérmes és szeretetteljes anyós, és megismerjük a szomszéd lakásban lakó, kissé szétszórt, különc, életteli Victort is, akinek könnyedsége, magabiztossága imponál Corie-nak...

Neil Simon minden nézőnek azt nyújtja, amit látni szeretne: aki azért megy a színházba, hogy könnyed vígjátékot nézzen, az nem fog mély érzelmekkel és feloldatlan konfliktusokkal találkozni, csak könnyed humorral és szórakoztató történettel. Aki viszont szeret a dolgok mélyére látni, az megtalálja azokat a pontokat, ahol érdemes elgondolkodni, s a tanulságot is leszűrheti.

Sok múlik a színészeken: Pálfi Kati Corie-ja amolyan "modern Makrancos Kata", lendületes, nonkonformista, magával ragadó. Fandl Ferenc már többször is bebizonyította, hogy a nagyszájú maffiózótól a szolid, jól nevelt úriemberig minden szerepben tökéletes és hiteles. Paul-ként új (és kétségtelenül ismét hibátlan) oldaláról ismerhetjük meg. Máhr Ágit szintén nem kell bemutatni: sokszínű és sokoldalú színész. Az anyós szerepe sem okozott neki problémát, nehéz nem rá figyelni, ha megjelenik a színen. Safranek Károly nem veszti el a belső tartását akkor sem, mikor komikus szerepet játszik, s ez jó hatással van az általa alakított figurára (Victor Velasco) is.

Dicséret illeti a díszlettervezőt (Juhász Katalin), akinek tökéletesen sikerült megteremtenie egy New York-i, tetőtéri lakás hangulatát, olyannyira, hogy még mielőtt a darab elkezdődne, a néző már ott érzi magát a piros téglás, egyszobás, hetedik emeleti lakásban.

http://www.mertnet.net/?q=node/479