Filip Gabriella: „Elbeszélések” egy házasságban.
Máhr Ági, az anya és Szirtes Gábor, a papa
Színházi Esték, 2008/2009-es évad III. 73. szám, 2008.12.09. p.10-11.


Szép Ernő Vőlegényének története nem jut el az esküvőig. Nem tudjuk meg, hogy jól döntöttek-e a fiatalok, amikor egymást választották. De a darabban szereplő idősebb párt alakító két színész, Máhr Ági és Szirtes Gábor is határozottan igent mond a házasságra – még akkor is, ha szerepük szerint időnként elbeszélnek egymás mellett.

– Mindenki mondja a magáét, akár úgy is tűnhet, mintha elbeszélnének egymás mellett, de szerintem értik egymást – pontosít Máhr Ági. „Fejem, agyam, lábaim, bokám, brossom…”– mondogatja a darabbeli anya, Csuszik Zsigmondné. Csupa birtoklás, egyes szám első személy. Az enyém. Mi ez, ha nem önzés?! – vetődik fel a kérdés. De a színésznő ezt határozottan visszautasítja.

– Szó sincs önzésről. Ez csak a mama megszokott jammerolása. Hogyne panaszkodna?! Már csak a kora miatt is fájhat a lába, a dereka, a feje – mindene. És az is természetes, hogy sajnálja a brosst, az egyetlen ékszert, az egyetlen szépséget, amely még megmaradt a fiatalságából… A családfő is mondja a magáét, például: „Álábonőr. Respekt. Pardon és gyöngyélet…” Valamint: „Habedieere, most jöttem erre. Szép vagyok? Gutbáj…”

– Olyan ez szöveg, mintha halandzsa lenne – ismeri el Szirtes Gábor színművész, szerepe szerint a papa –, de nagyon sok mindent elárul erről az emberről. Van ebben humor, önirónia, egy kis alakoskodás és nagyon sok életbölcsesség… Nem is olyan könnyed, vígjátéki figura ez a Csuszik Zsiga…

Arra a kérdésre, hogy léteznek-e ma is ilyen emberek, voltak-e mintái ehhez a szerephez, igennel, majd egy nemmel válaszol a művész.

– Lassan százéves ez a történet. Hol van már Csuszik Zsigmond?! Nagyon megváltozott a világ, de ma is léteznek hasonló típusok: bohémek, svihákok, örök szerencsejátékosok… Tegyük hozzá, nem ő a mintaférj és a példaképnek tekinthető családfenntartó. Szívesen időzik a lóversenypályán, a kávéházban, a biliárdasztalnál… Pedig valamiért fontosnak tarthatta a nősülést.

– Hogy miért vehette el annak idején Csuszik Zsigmond a feleségét?! – kérdez vissza Szirtes Gábor, majd némi gondolkodás után válaszol: – Azt hiszem, hasonló helyzetben lehetett ő is, mint ez a bizonyos vőlegény, aki leginkább csak a hozomány miatt akar nősülni….

– Opponálok! – veszi át a szót Máhr Ági. – Nem létezik, hogy soha ne vonzódott volna egymáshoz ez a két ember. Született négy gyermekük, ha szegényen is, de felnevelték őket. A maguk módján gondoskodnak róluk, egyengetik útjukat. Egy fillérük sincs, de „ozsonnát” adnak abban a reményben, hátha sikerül jól férjhez adni a lányukat. Igaz, hogy a papa szenvedélyes játékos, lóversenyre jár, biliárdozik, kávéházakban múlatja az időt, de azért férfi, legalábbis igyekszik úriemberként viselkedni. Nekem színpadon kívül is szimpatikusabbak azok az emberek, akik mernek kockáztatni, akik vállalják a kalandot…

Abban nincs vita a színpadi házaspár tagjai között, hogy az igazán jó házasságok alapfeltétele a szerelem, de az önmagában nem elég a boldogsághoz. Ha elmúlik a varázs, ott áll majd egymással szemben két idegen ember. És ilyenkor a pénz már nem sokat segít...


http://www.mnsz.eu/new/index.php?view=article&id=1234
Fotó: Baráth Mari