Észak-Magyarország: Örök érvényű találkozások
Borsod Online, 2008.12.22.

Munkában a rendező

Nehezen szerették meg egymást, de ma már imádja Szép Ernő Vőlegényét a rendező, Szervét Tibor. Interjú a színművésszel, rendezővel, aki másfél évtizede Miskolcon kezdte pályáját, s aki visszajár Miskolcra...
Másfél évtizede Miskolcon kezdte pályáját színészként. Később Neil Simon darabokat állított itt színpadra, a Mezítláb a parkban és a Furcsa pár címűeket. Most újra rendezett, Szép Ernő, Vőlegény című vígjátékát a napokban mutatja be a színház. A premier előtt beszélgettünk.

– Ön választotta a darabot?


– Nem, erre kért fel Halasi Imre, és én vállaltam. Bevallom, első körben ijesztőnek találtam. És sokáig tartott ez az első kör... Nagyon nehéz színdarab, hosszú időbe telt, míg megszerettük egymást. A maga korában sem fogadták kitörő örömmel – 1922-ben mutatták be először, aztán évekig elő sem vették – újszerű írásmód jellemzi. Sok szereplője van, akik egy-egy mondatokat hajigálnak egymáshoz, van benne valami nagyon szélsőséges. Vagy mondjuk, olyan kapkodós hadonászós.

De mondja, megszerették egymást...

Mostanra nagyon. Amíg nem sikerült a kulcsot megtalálni hozzá, addig éreztem rejtélyesnek, azóta viszont megnyugodtam. Ehhez pedig az kellett, hogy Faragó Zsuzsa dramaturggal színpadra állítsuk: ki kellett találnunk, hogyan meséljük el a történetet, hogy hogyan nézzen ki mindez a színpadon. Hogy ez mennyire sikerült, azt még nem tudom. Ilyenkor, a premier előtt még/már eléggé magunkra vagyunk utalva. Hiányzik a közönség.

A történet túl egyszerűnek tűnik, még azt is hallottuk, Kornél – a 30 éves lány, akit férjhez akarnak adni – története ma már meseszerű, túlhaladta az idő. Miért tűzi a színház műsorra?

– Skót királyok is alig vannak manapság, mégis játsszák Macbethet. Miért? Amik a szereplők között zajlanak a darabban, örök érvényűek. A szülő és gyermek viszonya, a szerelmesek szélsőségesen megírt találkozása. Vagy maga az alaphelyzet, miszerint mindketten úgy akarnak házasodni, hogy jól jöjjenek ki anyagilag. Szembe kell nézniük azzal, hogy nincs pénzük – ez, sajna, ma sem életidegen tőlünk. Szerencséjükre – és a mi szerencsénkre – a szerző kifejezetten szereti a hepiendet.

Kinek ajánlja az előadást?

– Minden színházba járónak: bizonyos mértékig konvenkciókon belül maradó színházi este lesz ez. Hallatlanul modern a darab egyébként, annyit csináltam vele, hogy megpróbáltam átláthatóbbá és átélhetőbbé tenni a szerkezetét. A nyelvezete viszont gyönyörű, Szép Ernő nagyon nagy varázsló volt. Egyszerre nyelvi csoda, és színpadi mágus. Csodálatos öröm számomra, hogy megismerhettem ezt a darabot. A színészekkel is jó volt együtt dolgozni, remek a szereposztás. Máhr Ágit, Fandl Ferencet már rendeztem, Szirtes Gábor pedig csuda egy élmény. Nézni egy ilyen rendkívüli felkészültségű, nagyszerű színészt, valóságos tanulmány nekem. Kovács Patríciát én hívtam Kornél szerepére, nagyon izgalmas számomra a vele való találkozás. Sípos Vera új szerzeménye a színháznak, örülök, hogy velünk van, akárcsak Varga Andi. Szívem szerint felsorolnám az egész csapatot...

Éveken át Miskolcon játszott. Mit jelent önnek a város?

– A legtöbbet. Kívánni sem lehetne olyan pályakezdést, mint ami nekem itt jutott. Lehettem Cyrano, Hamlet, Jago, Bóni gróf... az pedig szinte tapintható, hogy a színházba járó emberek mennyire szeretik az előadásokat. Sokszor nézőként is eljöttem, csak azért, mert öröm volt visszajönni.

Mostanában inkább rendez itt, máshol viszont játszik. Színésznek tekinti magát inkább, vagy rendezőnek?

– Színész vagyok én, csak ha megtalálnak ilyen feladatok – különösképpen Miskolcon, – akkor mondok igent. Nagyon megérik ezek a kirándulások, rengeteg tanulsággal szolgálnak.

Munkában a rendező

http://www.boon.hu/hirek/BORSOD-ABAUJ-ZEMPLEN/cikk/orok-ervenyu-talalkozasok/ cn/news-20081222-03565219
Fotó: Baráth Mari