Gyarmati Béla: Szép Ernő színpada, Vőlegény
Miskolci Kommunikációs Kft., 2009.01.02.

„Mit emlékem színpadra fest, / Nem én vagyok: csak Budapest” Az író fenti prológusa most nem szerepel a műsorfüzetben. 1922-ben ezen - pártkülönbség nélkül - bosszankodtak a potentátok. De a nagyközönség sem ilyen groteszkbe hajló komédiát vár a finom lelkű költőtől, mint a Vőlegény. Ám - ahogyan ma mondanánk – „ez van” a magyar fővárosban, sőt az országban.

A színházi nézők közül ma már egyre kevesebben tudják, hogy a szakmányban művelt borítékcímzés (amivel a darab kezdődik) egyik kiegészítő jövedelme volt a társadalom perifériájára csúszott családoknak. S tudják-e, hogy a híressé vált Sebestyén dinasztia fiai miként lettek színházi emberek? Nos úgy, hogy édesanyjuk színdarabokat másolt a Vígszínháznak - BESZKÁRT kalauz férje keresetét kiegészítendő. (A fiúk - ahogyan nekem Sebestyén Mihály a későbbi híres miskolci direktor mesélte - először csak diktálták a dialógusokat, később aztán maguk is másolták a drámákat.) Ha Trianon után (de már előbb is) betekintett valaki azokba a függőfolyosós bérházakba, bizony sokféle megnyilvánulását láthatta a leplezett szegénységnek.

Szervét Tibor rendező percek alatt megteremti azt az atmoszférát, ahová (némi tánciskolai ismeretség, s az élemedett mozi-zongorista „összemesélése” folytán) majd belép a vőlegény jelölt.

A lakás följavításának folyamata (kölcsönbe kapott „könyvtárral”, festménnyel, szőnyeggel, sőt kölcsönkért cseléddel) sírni valóan mulatságos. S ahogyan a lányok cserélgetve ruhadarabjaikat, öltöztetik a kis Kornélt, hogy az majd imponáljon a jövendőbelinek! Mert Kornélia - szemben nővéreivel - nem adta fel a férjhez menés lehetőségét.

S rendben is volna minden, csak a hozomány! Vagy inkább a HOZOMÁNY! 1902-ben - Herczeg Ferenc vígjátékának bemutatója után - még énekelték, sőt falvédőre hímezték a szöveget: „A jó házassághoz nem kell hozomány, /Példa erre valamennyi Gyurkovics leány.”De 1914-ben A Tündérlaki lányok (Heltai Jenő) Boriskájának már fel kell áldoznia magát húgai boldogulásáért. A mama ezt így intézi el: „Az egyik lánynak a jobb kezét kérik meg, a másiknak a balt!” És említhetnénk még a Barta Lajos 1916-ban született darabját, a Szerelmet, ahol ugyancsak az eladó sorba került lányok okoznak gondot a nyugalmazott mérnök családjának.

Sajátos kórtünetről van szó, ezt „festik” az írók alkatuk szerint. A hozomány persze előbb is okozott konfliktusokat - de hát soha annyi állástalan, kibicsaklott egzisztenciájú „úriember”, megbízhatatlan, értéktelen nimolista nem koptatta korábban a flasztert, mint a húszas években. Miből adnának, illetve kapnának ezek hozományt? S közülük eredendően nem is mindenki jellemhibás!

Vajon mikor és mi okból deklasszálódott a Papa Szép Ernő drámájának családfője? Mi már csak a virtuóz handabandázót látjuk, aki felesége utolsó brossát is zálogba csapja. (Szirtes Gábor egyébként ebben a szerepben is brillírozik, s méltó párja Máhr Ági, mint Anya. Megláthatja bárki, az ország népszerű buffóját és komikáját Miskolc adja majd.) Egyébként is jó a szereposztás.

A vőlegény Fandl Ferenc fogász, cinikussá lett, kisiklott karakter; akinek soha nem lesz diplomája, még pacientúrája sem, de egy hozománnyal kecsegtető házasság tán még kihúzná a csávából. Rudi nem házasságszédelgő. Célratörően szaglászik a hozományok körül, s ki tudja, tán szerencsével járna, ha nem találkozna Kornéllal. Szép Ernő remek nőalakjai közül egészen kivételes karakter ez a lány. Tiszta kis teremtés, aki akar, mer és tud szeretni. Életre, halálra! Mert van egy álma, ha majd megy a villamoson az irodába és „és lesz egy lapos fekete kalapja”. Másnak is eszébe jut ilyesmi? Talán. De csak Szép Ernő meri leírni. S micsoda szerencsénk, hogy jött Miskolcra egy Kovács Patrícia nevű színésznő, aki első megjelenésétől kezdve készül a nagy változásra. Ami számára valamiféle profán misztérium.

Korábban nem sokan vették észre, hogy Szép Ernőnek milyen remek érzéke van a groteszkhez. Nos, Szervét Tibor erre a sajátos látásmódra építi fel az előadást. Csak ne lenne ez a drámai történet annyira időszerű...

http://mikom.hu/plugins/content/content.php?content.312
http://www.mnsz.eu/new/index.php?option=com_content&view=article&id =1403%3Aszep-ern-szinpada--vlegeny&catid=43%3A-besorolatlan-&Itemid=1
Fotó: Baráth Mari