Kritikák - vélemények
  Ny. Zs.: Mulatságos, torokszorító... - Dunaújváros Online,2000.09.27.
  boda: Egy nem igazán emberbarát - Dunaújvárosi Hírlap,2000.10.02.
  nyulasi: Kísérlet és kudarc - Dunaújváros Online,2000.10.03.
  zseta: Szervét, az emberbarát - Pesti Műsor,2000.10.12-18.
  Pásztor Bertalan: Színházi esték Dunaújvárosban - Árgus,2000/6.nov.-dec.
  Farkas Virág: Sznoboknak és/vagy... - Criticai Lapok,2000/11-12.
  Szántó Judit: A köldöknézés magányos szakma - Premier,2001/12.
   
   



Christopher Hampton
EMBERBARÁT
Polgári komédia két részben

Bemutató: 2000. október 14.
Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió
A Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal közös produkció

 

 

 

Philip:

SZERVÉT TIBOR m.v.

Donald:

ÚJVÁRI ZOLTÁN /
HAÁS VANDER PÉTER

John:

BANK TAMÁS

Celia:

JUHÁSZ RÉKA /
SZŐLŐSKEI TÍMEA

Braham:

JÁNOSI DÁVID

Elizabeth:

HAUMANN PETRA /
SOLECKI JANKA m.v. /
TROKÁN ANNA e.h.

Araminta:

FÁBIÁN ANITA / HORVÁTH LILI /
SOLECKI JANKA

 

 

Jelmeztervező:

Dőry Virág

Fordította, dramaturg:

Sediánszky Nóra

Asszisztens:

Harsányi Zsolt

Rendezte és a játékteret tervezte:

VALLÓ PÉTER



Valamikor a XVIII. században született egy darab, melynek hőse idealizmusát, a világgal szembeni elvárásait, hősiesen naiv és az emberi társadalom keretei között megvalósíthatatlan morális programját csupán konok következetességgel véghezvitt, szikár és keserű "ember-gyűlölőként" tudta leképezni és megélni.
Valamikor a XVIII. században született egy darab, ami szellemes és kegyetlen komédia kereteibe ágyazva sötét és illúzók nélküli képet festett korának valóságáról, a világban uralkodó negatív törvényszerűségekről, a kialakult struktúrák kétségbeejtő megbonthatatlanságáról - miközben a sorok között ott bújkál a kétségbeesett remény, hogy mindez talán mégsincs mindig így... Valamikor a XVIII. század folyamán született egy darab, amely nagyon sok huszadik századi interpretáció szerint egy nem különösebben szerencsés, állandó szerepvállalási gondokkal küzdő réteg, az értelmiség helyzetét boncolgatja és világítja meg sötét humorral és dermesztően éles fénnyel. Christopher Hampton, kortárs angol drámaíró a maga darabjában szintén a világ megbonthatatlannak látszó struktúráit vizsgálgatja, az értelmiség helyzetének sajátos problémáira, ellentmondásaira próbál választ keresni, s mintegy tiszteletadásként a láthatóan szeretett és becsült francia elődnek, megteremteni a Mizantróp e századi változatát.


Philip, az idealista görcsösen meg-megújuló, szorongásból és reménykedésből táplálkozó, következetes "ember-szeretete" éppolyan idegen, értelmezhetetlen és nevetséges a környezete számára, mint a Mizantróp tökéletesség-mániája, keserű kirohanásai. Ráadásul Hampton a jelen értelmiségének számára még csak mozgásteret sem lát igazán , a hatalmas indulatok megszelidülnek, a kegyetlen életjátékokat kellemes környezetben, kicsi és intim terekben játszatja el. Az angol irodalomra annyira jellemző társalgási vígjáték formájában, sziporkázóan szellemes szópárbajok kereszttüzében, elegáns, finom, helyenként abszurd humorral mutatja meg "korunk hőse" Philip szeretetreméltó és torokszorító csetlését-botlását egy, az eszményektől olyannyira távol eső világban.
 
Képgyűjtemény:

Theater Online, Ilovszky Béla fotói:
http://www.theater.hu/index.php?mode=galeria&sorozat_id=285⊂=sorozat&id =285&page=0