Edward Bond
LEAR
-
tragédia -

Fordította: Földényi F. László

Bemutató: 1987. január 16.
A Színház és Filmművészeti Főiskola III.b osztályának vizsgaelőadása
(3 előadás)

Munkavezető, ács:

BARTUS GYULA

Fontanelle:

CSOMOR CSILLA

North hercege, Thomas:

CZVETKÓ SÁNDOR

Fontanelle, paraszt felesége:

DIMANOPULU AFRODITI

Warrington, börtönorvos:

GALBENISZ TOMASZ

Ormester, kis ember:

HEGEDŰS ZOLTÁN

Tiszt, Ben:

JUHÁSZ KÁROLY

Cordélia:

KEREKES ÉVA

Bodice:

KOLTI HELGA

Cornwall hercege, John:

NAGY TAMÁS

Susan:

NAGY-KÁLÓZY ESZTER

Fiú:

QUINTUS KONRÁD

Bodice:

SPILÁK KLÁRA

Lear:

SZABÓ TIBOR

Lear, paraszt:

VÉGH PÉTER

Paraszt fia, katona:

ZALÁN JÁNOS

 

 

Asszisztens:

Kiss József

Dramaturg:

Upor László

Jelmeztervező:

Borsi Zsuzsa

Rendezőtanár:

KERÉNYI IMRE


„Az erőszak formálja társadalmunkat és lidércnyomásként ül rajta. Mindazok, akik azt szeretnék, hogy az írók ne írjanak az erőszakról, azt akarják, hogy ne írjanak saját korunkról, saját világunkról. Az erőszakról nem írni erkölcstelenség volna.” (Edward Bond)

„Szabaddá tesz Benneteket a falam.” - I. felv., Lear

„Ha állva hagyjátok a falat, nem változott semmi. Romboljátok le!” - III. felv., Lear

„A társadalmakat a maguk teremtette agresszivitás tartja össze – az ember eredendően nem veszélyesen agresszív, de a társadalom igen: először, mert alapvetően igazságtalan; másodszor, mert arra kényszeríti az embereket, hogy természetellenes módon éljenek; minderre azok így természetes agresszivitással felelnek. A társadalom formális válasza erre az erkölcs, de ez csak az erőszak egy speciális formája, amely így még több agresszivitást szül.

Minden társadalom-struktúra önmaga fenntartására igyekszik. A szervező csoportok, a vezetők előjogokat élveznek – ezek némelyike talán szükséges volt abban a kritikus helyzetben, amely az adott vezetést hatalomra juttatta, de amint továbböröklődik, veszít jogosságából. Az igazságtalan előjogok haszonélvezői magától értetődően érdekeltek társadalmuk erkölcsének fenntartásában, hisz annak nevében gyakorolhatják – és védhetik meg az ellenzékkel szemben - előjogaikat.

Intézményeink – függetlenül az esetleges személyes jóindulattól és tisztességtől – időtlen idők óta agresszíven működnek, s emiatt még könnyebb agresszív embereknek hatalomra jutnia.

Mi a teendő? Hagyni kell az embereket, hogy úgy éljenek, ahogy érzelmi és fizikai késztetéseik, biológiai adottságaik diktálnák. Társadalmunk erkölcse, mely ezt tagadja, s technicizmusa, mely mindinkább lehetetlenné teszi, szüntelenül azt suttogja az emberek fülébe: „Nincs jogotok élni.” Amíg a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit ennek fényében újra nem értelmezzük, - valódi forradalmi változás elképzelhetetlen."

Részletek a szerző előszavából – fordította Upor László.