Kritikák - vélemények
  Csizner Ildikó: Mizantróp - Új Tükör,1988.01.31.
   
   



Molière
MIZANTRÓP

Bemutató: 1988. január 31.
Várszínház Kamaraterem

A Színház és Filmművészeti Főiskola végzős osztályának
"B" stúdiója előadásában


 

 Alceste:

SZERVÉT TIBOR

 Philinte:

CZVETKÓ SÁNDOR

 Célimene:

CSOMOR CSILLA

 Arsinoe:

SPILÁK KLÁRI

 Oronte:

VÉGH PÉTER

 Acaste:

JUHÁSZ KÁROLY

 Clitandre:

HEGEDŰS ZOLTÁN

 Eliante:

DIMANOPULU AFRODITI

 Basque:

KEREKES ÉVA

 Dubois:

NAGY TAMÁS

 

 

 Dramaturg:

Upor László

 Zene:

Nagy Tamás
Fogarassy András

 Asszisztens:

Molnár Ágnes

 Rendező:

QUINTUS KONRÁD






Molière 1664-ben kezdte írni a Mizantrópot, az első előadás 1666-ban volt. Azóta számtalan bemutató, tengernyi elemzés mutatta, hogy ez a mű az idő múlásával legalábbis nem veszített „aktualitásából”.

A Színművészeti Főiskola néhány végzős növendéke 1987 őszén elhatározta, hogy – még mielőtt az „Életbe” kilépve elsodródna egymás mellől, - létrehoz egy színházi előadást, hogy érettségét, „pályaalkalmasságát” bizonyítsa. Így szerveződött a „B-stúdió” nevű alkalmi társulás és született meg ez a Mizantróp.

„Szeretném leírni a darab tartalmát. Olyan egyszerű kivonat kellene, mely rövidsége és áttekinthetősége ellenére igazolja a darab minden momentumát.


Nézzük:

l.) Alceste, egy előkelő úr, sehogy se képes beilleszkedni a párizsi társaság kétszínű világába, de szerelmes Céliméne-be, a társaság egyik csillagába, és szerelme ide köti. Rossz modorával, összeférhetetlen egyéniségével mindenkit maga ellen fordít, csaknem tönkremegy, nevetségessé válik, Céliméne is kineveti: nem tehet mást, elhagyja Párizst.

2.) Alceste és Philinte, két előkelő úr, két jó barát, állandóan vitatkoznak, szabad-e az emberektől teljes nyitottságot és őszinteséget követelni (ahogy Alceste vallja), vagy meg kell-e békülni az emberi természet esendő voltával, és beérni a békés boldogsággal (ahogy Philinte gondolja). Mindketten elveik szerint élnek: Alceste goromba nyíltsággal mindenkit maga ellen fordít, elveszti perét, csaknem börtönbe csukják, végül szerelmében is csalódik, kénytelen elvonulni a világtól. Philinte mindenkivel jó viszonyban van, végül elnyeri szerelmét is.”

Gábor Miklós: Feljegyzések Alcest-ről, 1972 – részlet

A fotókat készítette: Fodor Györgyi Szeréna