Kritikák - vélemények
  Petrik Andrea: „Én ezt kincsemnek érzem” - 7óra7, 2011.01.28.
  Szentgyörgyi Rita: Bálint és Szervét: (...) - Fidelio,2011.02.24.
  G.B. Shaw.: Pygmalion a Radnóti színházban - MTV1,2011.02.28.
  Markó Róbert: Polgári - Színház.net,2011/[3].
  Színház TV: Pygmalion - Magyar Színházi Videóportál,2011.03.01.
  Dottore: The Queen's Speech, (...) - Színház Kolónia,2011.03.01.
  Kovács Anna Dóra: Faragatlanságok [...] - Kultography,2011.03.02.
  Kézdi Beáta: Az Eliza-effektus - Heti Válasz,2011.03.03.
  Pygmalion - Valló Péter - Radnóti Színház - FeHér Elefánt-fórum,2011.03.04.
  Zsedényi Balázs: Vegytan, nem kémia - 7óra7, 2011.[03.04.]
  Mézes Gergely: Hárman vagyunk: (...) - Vasárnap Reggel,2011.03.06.
  Selmeczi Bea: Tájszólás és argó - Vasárnapi Hírek: 2011.03.06.
  Kelemen Orsolya: Jómodor és intelligencia - Revizor,2011.03.07.
  Jolsvai András: Egy egész élet van benne szavakban - 168 óra,2011.03.10.
  Bóta Gábor: Tüzérségi gyorstámadás szavakkal - Népszava,2011.03.19.
  Koltai Tamás: Játékos nyelvelés - Medical Tribune,2011.04.07.
  Zappe László: Ellenkező irányból ugyanoda - Criticai Lapok,2011.május-június
   
   



George Bernard Shaw
PYGMALION
romantikus történet
fordítja: Nádasdy Ádám

Bemutató: 2011. február 27.
Radnóti Színház

 
Dr. Henry Higgins, nyelvész:

SZERVÉT TIBOR

Eliza Doolittle, virágáruslány:

PETRIK ANDREA

Alfred Doolittle, kukás:

SZOMBATHY GYULA

Higginsné:

CSOMÓS MARI

Pickering ezredes:

BÁLINT ANDRÁS

Pearcené, házvezetőnő:

KOVÁTS ADÉL

Freddy Eynsford-Hill:

KLEM VIKTOR

Eynsfordné, az anyja:

MARTIN MÁRTA

Clara, a húga:

NEUDOLD JÚLIA eh.

Gúnyos járókelő/Nepommuck:

URBÁN TIBOR

Első járókelő/Lakáj:

SIMON ZOLTÁN eh.

Szobalány:

DRÁGA DIÁNA

 

 

Dramaturg:

Kovács Krisztina

Díszlet:

Szlávik István

Világítás:

Baumgartner Sándor

Jelmez:

Szakács Györgyi

Jelmez:

Szakács Györgyi

Ügyelő:

Szalai Péter

Súgó:

Serfőző Andrea

A rendező munkatársa:

Őri Rózsa

Rendező:

VALLÓ PÉTER



A fordító, Nádasdy Ádám megjegyzései:
A darab 1912-ben íródott, először német fordításban jelent meg 1913-ban, majd angolul 1914-ben. Az ősbemutató is németül volt 1913-ban a bécsi Burgtheaterben. 1914-ben került színre Londonban, illetve (a londonit néhány hónappal megelőzve!) a pesti Vígszínházban. A műből 1938-ban film készült, forgatókönyvét a 82 éves Shaw írta (Oscar-díjat kapott rá), s ebből azután néhány „filmszerű” részletet átvett a darab 1941-es kiadásába.
A Pygmalion alapján írta 1955-ben Alan J. Lerner a My Fair Lady című musical szövegét, mely Higgins és Liza közti happy enddel végződik, s amelyből zenés film is készült.
A Pygmalion eddigi magyar fordításai: Hevesi Sándor (1914), Mészöly Dezső (1953), Spiró György (1990 Radnóti Színház)


Liza beszéde
Az angolban igen erős a nyelvi tagolódás, főleg a kiejtést illetően: másképpen beszélnek városról-városra (sőt, Higgins túlzásával: háztömbről-háztömbre), de ennél fontosabb, hogy társadalmi osztályonként is különbözik a nyelv. Shaw tudta, hogy miről beszél: ír volt, s bár az angol volt az anyanyelve, élete végéig felismerhető íres akcentussal beszélt. Amikor 20 évesen Londonba jött, megtapasztalhatta a „csúnya” kiejtésűeket sújtó kirekesztést, lenézést. Aztán a századfordulón kifejlődő fonetika lehetővé tette a kiejtés tanítását, átformálást (így a logopédiát is), ennek egyik élharcosa Henry Sweet professzor volt, Shaw ismerőse, akiről Higginst mintázta.
A londoni proletár beszédmódot Cockney-nak nevezik; ennek egyik fő jellemzője, hogy a „h” hangot sehol sem ejtik ki. Nem véletlen, hogy a professzort éppen H. H.-nak hívják, s Liza és Doolittle ’Enry ’Iggins-nek szólítja.
Mindezt a mai magyar színpadon lehetetlen visszaadni, mert a magyarban a kiejtési különbségek eleve sokkal kisebbek, s nem is hordoznak ekkora jelentőséget. Az átlag-kiejtéstől hatásosan eltérni csak két irányban lehetne: a parasztos-falusias, illetve a cigányos-városias felé. Az első út azért nem járható, mert Liza (és az apja) nem vidékről fölkerült parasztok, hanem öntudatos nagyvárosi proletárok; a második azért nem, mert a darabban az etnikai kérdés föl sem merül, Liza csakis a beszéde és a modora miatt nem tagozódhat be az úri világba. Ezért fordításomban Liza „hibás” beszédét, főleg nyelvtani és szóválasztási helytelenségekkel érzékeltetem, azaz a „tananyagot” a kiejtésről a nyelvhelyességre helyeztem át; a többit a rendezőre és a színésznőre bízom (így tett Shaw is).


Változatok Eliza Doolittle-re:
Mészöly Dezső fordítása
Hogy aggya a bankot! Pedig az úr nem röstell órákat anni, nem bizony: magam fülivel hallottam. Nem azé gyöttem, hogy kunyorájjak, ha a pénzem nem elég jó, elmehetek máshova. (…) Mos má tuggya. Azé gyöttem, hogy leckét vegyek, teccik érteni? Megfizetek érte, nem kérem ingyen! (…) Bótoskisasszony akarok lenni virágosnál. Nem akarok hóttig a kőrúton strihhelni a virágjaimmal. De nem kellek sehun, merhogy nem tudok finoman beszélni. Ő aszonta tennap, hogy meg tud tanittatni. Hát jó. Itt vagyok. Megfizetem rendesen. Nem akarok én potyázni, minek piszkol akkor engem, mint valami kapcarongyot?


Spiró György fordítása
Húbebüszkék vagyunk! De ő órákat szok adni, bizony, ő mondta, hallottam. Na, szóval én nem azért jöttem, hogy nekem szépeket mondjanak, ha meg az én pénzem nem elég jó, mehetek máshoz is. (...) Most már tudja, nem? Leckét venni, azért jöttem. Fizetek is érte, tévedés kizárva. (...) Én egy lédi akarok lenni, virágot akarok árulni a boltba, a Tottenham Court Road sarkán, ott. De azok nem vesznek fel, amíg nem beszélek, ahogy szokják. Ő aszonta, hogy ő megtanít. Na, hát itt vagyok, de fizetni akarok neki – semmi kedvezmény – és akkor nekiáll engem mocskolni, mintha koszos lennék.


Nádasdy Ádám fordítása
Jézus, de nagy az arcuk! A tanítás, az bezzeg érdekli, he? Hallottam, hogy taníccsa a szép beszédet. Én nem szívességet kérek, ércsük? Vagy talán az én pénzem nem jó?... Mehetek máshova! (...) Lassan már fölfoghassa. Tanításos órákat akarok venni, magától. Megfizetem, ne értsük félre egymást. (...) Eladókisasszony akarok lenni egy virágüzletben, már ne az utcasarkon áruljam a virágot. De nem vesznek föl, csak ha szebben beszélek. Ez azt mondta, meg tud tanítani. Hát, mondom, idejövök, fizetem, amit kell, nem szívességet kérek, erre úgy kezel, mint egy darab szart.

http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view= article&id=39025:a-fordito-megjegyzesei-pygmalion&catid=1&Itemid=2


A Radnóti Színház 1990-ben, húsz évvel ezelőtt már játszotta Shaw drámáját. Akkor Spiró György fordításában, Kerekes Évával és Bálint Andrással a főszerepben. Az akkor Higgins professzort alakító Bálint András most Pickeringet, az indiai nyelveket kutató nyugalmazott ezredest játssza. Higgins professzorként pedig Szervét Tibort láthatjuk, aki nem először találkozik ezzel a szereppel.

Szervét Tibor:
“Két találkozásom volt eddig a Pygmalionnal. Mindkettő a dráma musical változatához, a My Fair Ladyhez kötődik. Az első: a film, amelyben az ellenállhatatlan és páratlan Audrey Hepburn tündökölt. A második pedig egy színházi előadás volt Miskolcon, ahol kettős szereposztásban játszottam Higgins professzort, ám sajnos nagyon keveset próbálhattam. Leginkább az utolsó dalra emlékszem, amelyben Higgins kerek-perec bevallja a lánynak, hogy beleszeretett. A musical megengedheti magának ezt a gesztust, ezt a happyendet, de a dráma nem ennyire egyértelmű. Shaw ragaszkodott ahhoz, hogy a drámában ez a szerelmi vallomás ne történjen meg, sőt szerinte Higgins talán nem is táplál ilyen érzelmeket Liza iránt… Vagy ki tudja…”


Szervét Tibor ajánlja a Pygmalion című előadást
"A Pygmalion színes – és általában- nagyon sikeres múltra tekinthet vissza. Olyan szerző műve, aki vitriolos humorral, éles elmével, és bizonyos fokú szociális érzékenységgel rendelkezett. Ez ebben a művében is jelen van, és mi megpróbáljuk mindehhez hozzávarázsolni két ember furcsa egymásra ébredését, egy találkozást, ami két, fényévnyi távolságról érkező-közeledő férfi és nő között történhet – történik – történhetne…. Egy nyelvészprofesszor és egy szinte-gyerek virágáruslány meséje. Szándékaink szerint ez igen mulatságos lesz, és remélem, megérinti mindenkinek a szívét."

http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view= article&id=39003&catid=13&Itemid=3


Bernard Shaw elő- és utószava
Előszó: A fonetika professzora (1916/1941) [Részletek]
"Az angolok nem tisztelik a nyelvüket és nem hajlandók a gyerekeiknek megtanítani. Nem tudják a helyesírást, mert csak egy elavult, idegenből behozott ábécéjük van, amelyben csak a mássalhangzóknak (és annak se mindnek) van elfogadott kiejtése. Ezért senki sem tudja pusztán az írásképből megtanulni, hogyan hangzanak a szavak; s az egyik angol nem tudja kinyitni a száját úgy, hogy a másik ne utálja érte. (...)
Ha a darab ráébreszti az embereket, hogy léteznek fonetikusok, és hogy a mai Anglia legfontosabb emberei közt van a helyük, akkor művem elérte célját. (...)
Pygmalion-Higgins nem Henry Sweet fonetikusról van mintázva, de vannak Sweet-szerű vonások a darabban. (...)

Eliza Doolittle története, bár „romantikusnak” nevezem, hiszen a bemutatott átalakulás igencsak valószínűtlen, voltaképpen nagyon is mindennapi történet. Ilyen átalakulásokat százszámra hajtottak végre céltudatos és feltörekvő fiatal nők. Ám a legkülönbözőbb emberek föltételezték, hogy ha Eliza egy romantikus történet hősnője, akkor férjhez is kell mennie a hőshöz. Ez tűrhetetlen, nemcsak azért, mert Eliza személyes kis drámáját tönkreteszik, ha ilyen primitív alapon adják elő, hanem azért is, mert a történet igazi folytatása kézenfekvő mindenkinek, aki ismeri általában az emberi természetet, s azon belül a női ösztönöket. (...) Eliza ösztöne pedig azt súgja: ne menjen hozzá Higginshez. Nem azt súgja, hogy törölje az életéből; egy percig sem kétséges, hogy Higgins továbbra is az egyik legfontosabb ember marad Eliza magánéletében. (...) Higgins hol viharosan rámenős volt, hol koncentráltan türelmes, néha kirobbant belőle egy érdekes eszmefuttatás. (...)


Eliza nem kacérkodásból mondta Higginsnek, hogy nem menne hozzá akkor se, ha kérné. Jól megfontolt döntést közölt. (...) Tudta, hogy valami titokzatos okból Higgins nem lenne jó férj, legalábbis nem az a fajta, amit ő elképzel: akinek ő lenne a világon a legkedvesebb és a legfontosabb. Ha nem lett volna az anya mint vetélytárs, Eliza akkor se ment volna bele, hogy ő kevésbé legyen érdekes, mint a tudomány. (...)
Mit tehet Eliza, ha Freddy és Higgins közt kell választania? Olyan életet választ, amelyben ő szalad Higgins papucsáért, vagy amelyben Freddy szalad az övéért? A válasz nem kétséges. (...)


Az a precízség, amellyel Higgins aznap elmondtaneki, mennyire hozzászokott a jelenlétéhez, mennyire igényli apró szolgálatait, mennyire hiányozna, ha elmenne (Freddy¬nek vagy Pickeringnek sose jutott volna eszébe, hogy ilyesmit mondjon!), megerősítette Elizában a bizonyosságot, hogy „nem tarcsa többre, mint a papucsát” – de közben azt is érzi, hogy Higginsnek még a közönye is többet ér, mint a köznapibb lelkek rajongása. Elizát hallatlanul érdekli ez az ember. De amikor igazi dolgokról van szó, a való életről és nem álmokról meg képzelgésről, akkor Eliza Freddyt szereti és az ezredest, és nem szereti Higginst meg Doolittle-t.
Galatea sosem szereti igazán Pygmaliont, mert az túlzottan istenként viszonyul hozzá ahhoz, hogy szerethető legyen."

Színlap és összeállítás az előadásról:
http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view= article&id=39003&catid=13&Itemid=3


Képgyűjtemények:

Radnóti Színház, Koncz Zsuzsa fotói az olvasópróbáról:
http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view= article&id=39018:pygmalion-olvasoproba&catid=1&Itemid=2

Radnóti Színház, Koncz Zsuzsa fotói:
http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view= article&id=39032:fotok-a-pygmalion-cim-eladasbol&catid=1&Itemid=2

Radnóti Színház, Veszprémi Judit fotói:
http://kiserletiadas.blogspot.com/2011/02/radnoti-szinhaz- g-b-shaw-pygmalion.html

Fotó.színház.hu, Takács József fotói:
http://foto.szinhaz.hu/main.php?g2_itemId=17313

Teátrum fotó, Puskel Zsolt fotói:
http://www.teatrumfoto.hu/index.php/kepek/43-puskel-zsolt- galeriaja/156-pygmalionpuskel-zsolt

Teátrum fotó, Mészáros Csaba fotói:
http://www.teatrumfoto.hu/index.php/kepek/41-meszaros-csaba- galeriaja/155-pygmalion-meszaros-csaba

Teátrum fotó, Takács Zsolt fotói:
http://www.teatrumfoto.hu/index.php/kepek/40-takacs-zsolt- galeriaja/162-pygmalion-takacs-zsolt

Teátrum fotó, Siklós Péter fotói:
http://www.teatrumfoto.hu/index.php/kepek/42-siklos-peter- galeriaja/152-pygmalion-siklos-peter

Kultissimo, Román Zsolt fotói (1-4):
http://www.kultissimo.hu/index.php?option=com_content&task= view&id=1350&Itemid=89&limit=1&limitstart=1

BorsOnline, Olajos Piroska fotói (0-9):
http://www.borsonline.hu/gallery.php?op&kid=1340&page =1&start_kep=0

Theater Online, Ilovszky Béla fotói:
http://www.theater.hu/index.php?mode=szinhaz&sorozat_id= 3639⊂=sorozat&id=3639

Kultúra.hu:
http://193.6.21.4/main.php?folderID=1195&type=szinhaz&id= 215251&i_object_id=16434

A honlap színlap-oldalán: Baráth Mari fotói.


Videók:

Színház TV - Magyar Színházi Videóportál, 2011.03.01.:
http://www.szinhaz.tv/series/radnoti_szinhaz/pygmalion

MTV1-Teadélután, 2011.02.28. – részletek az előadásból:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/02/28/17/Teadelutan_ 2011_februar_28_.aspx