Kritikák - vélemények
  Kövér Tamás: Valló művész színháza - Várhely, 1997/4.
  Sz.Z.A: Mozibanzáj - Merliner, 1997/8.
  Magyar Judit Katalin: Mándy Iván hallgat - Népszava,1997.10.20.
  Gréczy: Áttűnések - Kurir,1997.10.21.
  Stuber Andrea: Film, színház, muzsika - Vasárnapi Hírek, 1997.10.26.
  Győrffy Miklós: Hódolat egy nézőnek - Magyar Nemzet,1997.10.31.
  Szenkovits Péter: Sopron: Régi idők mozija - Vas Népe,1997.11.22.
  Barabás Tamás: Moziban - Pesti Műsor, 1997.11.27.-12.03.
  Tarján Tamás: A cső Régi idők mozija - Criticai Lapok, 1997/12.
  Csáki Judit: Régi idők mozija - Kritika, 1998/1.
   
   



Mándy Iván
RÉGI IDŐK MOZIJA

Bemutató: 1997. október 19.
Radnóti Színház - Petőfi Színház (Sopron)
 

Apa:

SZOMBATHY GYULA

Anya:

HACSER JÓZSA 

János:

GÖRÖG LÁSZLÓ 

1. Férfi  (Zöldkabátos, Sándor, Bonyhádi):

KOCSÓ GÁBOR 

2. Férfi (Kalauz, Lux apa, Somló Béni):

MIKLÓSY GYÖRGY 

3. Férfi (Gábor bácsi, Egy úr, Mentős,
Férfi a kórházban:

DEBRECZENY CSABA 

1. Nő (Lány a szállodában,
Presszóslány, Nővér):

GUBÁS GABI 

2. Nő (Fotósnő, Nő a presszóban):

MOLDVAI KISS ANDREA

3. Nő (Néni, Valiska néni, Szikár nő):

MARTIN MÁRTA 

Lux Olga (Tini, Szürkesálas):

BORBÁS GABI 

Moziszínész:

SZERVÉT TIBOR 

Moziszínésznő:

KOVÁTS ADÉL

 

 

Díszlet:

Csík György

Jelmez:

Dőry Virág

Zene:

Melis László

Zongorán közreműködik:

Fekete Mari, Termes Rita,
Blum József

Koreográfia:

Ladányi Andrea

Dramaturg:

Faragó Zsuzsa

A rendező munkatársa:

Balák Margit

Rendező:

VALLÓ PÉTER


SUNNY BOY… LOVE ME OR LEAVE ME… LULLABY OF BIRDLAND… SOLITUDE…– híres amerikai hangosfilm-slágerek, melyeket többek között Norma Shearer, Mary Pickford, Douglas Fairbanks, Irving Thalberg – híres némafilm-sztárok énekelnek és táncolnak el, majd mellesleg lesétálnak, mondjuk például a józsefvárosi Nap Mozi vásznáról, hogy tanácsokat adjanak, hogy randevúzzanak, hogy véleményezzék Zsámboky János budapesti, teleki téri lakos „életstílusát"… Ez a többszörös képtelenség csak itt lehetséges, csak itt, most, a Radnóti Színház színpadán, Mándy Iván Zsámboky mozija, Régi idők mozija és Mi van öreg? című novellásköteteinek alapján írt színpadi műben. Mándy Iván így emlékezik: „Apám azt mondta nagyon határozottan, sőt fenyegetően: fiam, ha nem tudod megírni a gyerekkorodat, akkor ne is írjál. Ez kötelessége egy írónak. Én nagyon szófogadó gyerek voltam, hozzáláttam… Az apa alakja, akiről még most sem tudom pontosan, hogy mit csinált… háttérbe szorított anyám, majd az a nő, akit feleségül vett… tehát újabb és újabb rétegek merültek fel mindig és bomlottak tovább és adtak újabb és újabb anyagot… és mindennek a kulcsa, tulajdonképpen, akármerre nyitottam ajtókat, akármilyen írói anyag felé, tudatosan vagy tudattalanul, a kulcsa mindig az apa volt… És a mozi!... valamilyen menekülés, meg az álomvilág, a felengedettség, hogy otthon voltam, senki sem szólt rám, nem mondta, hogy tanulni kell, nem mondta, hogy iskolába kell menni. Igen, én nagyon szerettem a mozit. A moziban külön az előcsarnokot, a nézőteret és a vásznat. De külön szerettem a filmet és a mozit. Mind a kettő külön nagy élményem volt. Együtt pedig maga a csoda."